Kitiltották a nézőket

„Ez a döntés mindenkinek meg felel, hiszen hátterében az a szándék áll, hogy ne adjunk terepet azoknak a személyeknek, akik a sportesemény és a békés szurkolók megzavarására készülnek” – hangzott Carlo Mosca fővárosi prefektus indoklása, miután elrendelte, hogy a Roma–Napoli bajnokira a vendégszurkolókat egyáltalán ne, a hazaiak közül pedig csak a bérleteseket engedjék be.

Hiába vártak tehát hat évet Nápolyban egy újabb Serie A-s „déli derbire” (avagy egy másik elnevezés szerint „a nap derbijére”), a futballcsapatot a drukkerek nem kísérhetik el a Stadio Olimpicóba. Habár a múltban számtalan feszült hangulatú Roma–Napoli összecsapás volt, ezúttal hangsúlyozottan heves elővigyázatossági intézkedésről van szó. Vagyis a szurkolókat eleve megfosztják a meccs élményétől anélkül, hogy közvetlenül bármivel is rászolgáltak volna a büntetésre. Ha folytatjuk a logikai menetet, ezentúl tulajdonképpen minden izgalmasabbnak ígérkező találkozó előtt bezárhatják a kapukat, megelőzendő a szurkolók rendbontását. Nem könnyű tehát megítélni, hogy a lépéssel vajon tényleg a nézőkért és nem a nézők ellen cselekedtek-e a döntéshozók. A Roma vezetőedzője, Luciano Spalletti szerint inkább ez utóbbiról van szó.

„Nem vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb megoldás – fogalmazott diplomatikusan a szakember. – Akik a határozatot hozták, nem ugyanazokat az érveket nézték, mint amelyeket én fontosnak tartok. Konkrétabb, kevésbé általánosító rendelkezésre lett volna szükség.”

A szurkolókat a rangadók leírhatatlan varázsától megfosztó döntés azért is tűnik kissé túl keménynek, mert a stadionok biztonsági előírásait a februári, cataniai botrány után amúgy is szigorították. A névre szóló jegyeket (amelyeket néhány helyen a meccs napján már nem is árusítanak) több ponton is ellenőrzik, ráadásul az angol mintára „stuardoknak” nevezett biztonsági őröket éppen a botrányos viselkedésű személyek kiszűrésére kezdték alkalmazni.

A hét végi fordulóban nem a Roma–Napoli az egyetlen bajnoki, amelyre szurkolói korlátozásokat rendeltek el. A Livorno–Lazio találkozóra készülve a helyi hatóságok megtiltották, hogy bárki is több jegyet vásároljon, a látogatókat mindenhova rendőrök tucatjai kísérik majd, a két csapat szurkolótábora ugyanis hagyományos ellentétben áll egymással. A feszültség tisztán politikai jellegű: amíg a Livorno drukkerei szélsőségesen baloldaliak (nem véletlen, hogy 2006 augusztusában az ebben a városban rendezett Olaszország–Horvátország válogatott mérkőzésen formáltak horogkeresztes élőképet a vendégek ultrái), a Lazio szimpatizánsai a jobboldalhoz kötődnek (emlékezzünk csak a római gárda egyik legismertebb korábbi futballistájára, a náci karlendítéseiről hírhedtté vált Paolo Di Canióra).

Mindeközben az is eldőlt, hogy az október 31-i Inter–Genoa találkozón a milánóiak kötelesek bezárni az ultrák oldalán a San Siro középső gyűrűjét (a büntetés előzménye, hogy a fekete-kékek a Napoli elleni bajnokin megengedhetetlen stílusban ócsárolták az ellenfelet – lásd: „tuberkulózisosok”, „kolerások”, „Nápoly Itália szennyese”), míg a három nappal korábban sorra kerülő Milan–Roma rangadóra a vendégek számára korlátozott számban értékesítik a jegyeket.