Már nincsenek álmai

Elcsitultak a viharok. Legalább is a felszínen. Fábiánné Rozsnyói Katalin Tatán irányítja nyolctagú csapata munkáját, Janics Natasa a Maty-éren a szegedi kenusokkal éli mindennapjait. Mester és egykori tanítványa ellentéte éppen annyira oldódott, amennyire az ország kívánta, „megkövetelte”: nincs akadálya annak, hogy ismét egy hajóba üljön Kovács Katalin és Janics Natasa. Született egy döntés, amely nagymértékben befolyásolhatja Fábiánné és csapata elképzeléseit. S noha egyelőre még csak az alapozó időszaknál tartunk (így botorság bármit is kijelenteni), meglehet, alaposan átírhatja egyesek álmait. És ha már az álmoknál tartunk…

Kati néni, miről álmodik, amikor elcsitul az élet a tatai edzőtáborban?

Kiábrándítom, nem vagyok álmodozó típus, nincsenek különleges álmaim – mondta Fábiánné Rozsnyói Katalin.

Többen úgy vélik, az ön életében a csúcsok csúcsa három olimpiai aranyérem lenne.

Egykor benne volt a pakliban, de most már senkit sem biztatok ezzel. Túlzásnak érzem, így nem is foglalkozom a gondolatával.

Egykor?!

Amikor még Janics Natasa is úgy gondolta, hogy képes felvenni a kesztyűt és meghalni az edzéseken a sikerért. Ez a Janics már a múlté, de ezt már elmondtam, nem akarom ismételni magamat.

Akkor mondja el, mi az, ami a pekingi olimpiával kapcsolatban az eszébe jut.

Hogy mi? A tisztesség. Szeretném tisztességesen felkészíteni a versenyzőimet, úgy, hogy nyugodtan a szemükbe nézhessek, én mindent megtettem a sikerükért. Ennyire egyszerű az egész.

Mit ígér most nekik?

Nagyon kemény munkát és szenvedést, de szerencsére olyan versenyzőim vannak, akik tudják, hogy mindennek ára van. Benedek Dalma például fájó combizommal rótta a köröket a Tatai-tó körül. Ez a lány tudja, hogy mi a küzdelem. Katinak is említettem a múltkor: bár a média mást mutat, jó ha az eszébe vési, hogy az olimpiai válogatók nem csak róla és Janics Natasáról szólnak. Nyolc versenyzőt készítek fel az olimpiára, két négyes hajót indítok majd a válogatókon, mert az elnökség szerencsére belátta, hogy nem egyes- és pároseredmények alapján kell összeállítani a négyest.

Ha már a négyeseknél tartunk: ha Kovács Katalin az egyesre és a párosra koncentrál, milyen szerepe lesz a négyesben? Lehet-e az elvárásoknak megfelelően teljesíteni három számban az olimpián?

Ki van zárva, nem megy. Nekem elhiheti. És egyelőre nem tudok vele dűlőre jutni. Természetesen szeretne egyesben indulni, a párossal kapcsolatos szép emlékei meg visszahúzzák Natasához. De szerintem butaság vállalni az egyes-páros duplázást. Ha pedig kiszáll a négyesből, az meglehetősen érzékenyen érint majd bennünket. Kívülről kell majd beraknom valakit.

Nyilván nem Janics Natasára gondolt.

Ugye viccel?! Ha beállt volna a csoportba, ha megmutatta volna, hogy képes a kemény munkára, abban az esetben talán. De ő elmenekült a munka elől, nem volt benne annyi, hogy azt mondja: „No, most megmutatom ennek a vénasszonynak és a többieknek, hogy mit tudok.” Kétszer hívtam, kétszer kikosarazott, mit akarjak még tőle?!

Mit szól ahhoz a döntéshez, hogy ha a négyes hajó nem jól teljesít az Európa-bajnokságon és a Világkupán, a kapitány cserével élhet?

Mit szóljak? Ön szerint én nem nyúlnék bele, ha látom, hogy nem megy a hajó?! Harmincegy évnyi tapasztalat van mögöttem, belátom, ha valami nem működik, és igyekszem tenni azért, hogy jó legyen. Azt hiszem, ezt az eredményeim is bizonyítják. Örülnék neki, ha olyan emberek szólnának bele a munkámba, akik nemcsak élnek a sportágból, hanem tesznek is érte valamit. Egyébként a négyes nem az idén kezdett el hanyatlani. Kétezerhatban nagyon szépen győztek az Európa-bajnokságon, a világbajnokságot azonban már csak egy hajszállal nyerték meg a németek előtt. Szétestek a lányok. Igen, így volt. Kikockáztam DVD-n, és látom a hibákat, tudom, min kell változtatni. De ez most maradjon az én titkom.

Gondolom, az is az ön titka, hogy szíve szerint kit hová helyezne el a pekingi pályán?

Mindenki azt kapja, amiért megdolgozik. De megvallom, annak nagyon örülnék, ha Kati kvalifikálná magát egyesben, hiszen nagyon megérdemelné az olimpiai aranyat. És az idei eredményei azt mutatják, remek formában van, szépen alakulnak a dolgai, tényleg csak csiszolgatni kell a technikáján. Harmincegy évesen még mindig a csúcson van, noha a hosszú évek során már megtanultam, hogy ebben a sportágban nem lehet biztosra menni. Egyre erősebb a nemzetközi mezőny, egyre nagyobb a nyomás, ezért is mondom, hogy Katinak választania kellene. Meglátásom szerint az idén nem nyert volna egyesben, ha párosban is szerepel. Nagyon sajnálnám, ha rosszul döntene.

Ön az idén már meghozott egy döntést, azt, hogy a viták, feszültségek és kritikák ellenére nem fejezi be, folytatja edzői pályafutását.

Igen, ebben az esztendőben az is megfordult a fejemben, hogy befejezem edzői pályafutásomat. Közel álltam hozzá, mégis a folytatás mellett döntöttem, hiszen ígéreteim és feladataim vannak. Ám abban biztos vagyok, ha befejezem, a közelébe se megyek többé a kajak-kenunak. A szép sikerek mellett ugyanis épp elég keserűséget adott nekem ez a sportág.