Tét nélküli, mégis fontos ösz szecsapás várt a BrendonUPC-ZF-Egerre a LEN-kupa második selejtezőkörében, az L-csoport utolsó fordulójában. Az Eger és az olasz Savona abban a tudatban mérkőzött meg a Bitskey-uszodában, hogy a találkozó eredményétől függetlenül már továbbjutott.
De két ok miatt sem lehetett félvállról venni a mérkőzés. Egyrészt mert a csoportgyőztesek a nyolc közé jutásért a csoportmásodikok közül kapnak riválist (az orosz Csehovnak vagy a Szegednek bizonyára nem örültek volna a hevesiek), másrészt ismét minőségi ellenféllel szemben mérethette meg magát Gerendás György a nyáron átalakított együttese.
A szakember – aki az Euroliga első selejtezőköréhez hasonlóan ezúttal is csak egy kapust, Szécsi Zoltánt nevezett– az első két nap harmatosabb játéka ellenére győzelmet várt játékosaitól, kiemelve, hogy a Savona legerősebb fegyvere a lefordulás, amire különösen ügyelniük kell. Ezt az intelmet az első félidőben szinte tökéletesen betartotta a hazai csapat, az olaszok mindössze egyszer tudtak megúszásból gólt szerezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy tökéletesen vízilabdázott volna az Eger (láttunk egy-két bosszantó védekezési hibát, ráadásul a Savona ötödik gólja két másodperccel a második negyed lefújása előtt esett), ám összességében nem lehetett panasz a sárga-kékek teljesítményére.
Igazságtalanok is lennénk, ha csak a rossz megoldásokat említenénk, hiszen nem érdemtelenül vezetett a szünetben egy góllal a Brendon, amelyre a mérkőzés rangjához képest – talán a délelőtti időpont miatt – a megszokottnál kevesebben voltak kíváncsiak. A második negyedben például Kis Gábor (aki az első gólját szabaddobásból szerezte) másik oldaláról is bemutatkozott. A válogatott center tíz méterről akkora gólt ragasztott Marco Gerini kapujába, hogy mindenki tátott szájjal bámult. A fórokat is megfelelően használta ki az Eger, hat emberelőnyös helyzetéből a szünetig hármat értékesített (kétszer Nyéki Balázs, egyszer Biros Péter révén), de a félidőbeli hazai vezetéshez Szécsi több szép védése is kellett.
A térfélcsere után tovább fokozta a nyomást az Eger. Két emberelőnyből kettőt lőtt be (az elsőnél Kiss Csaba nagyszerű mozdulattal húzta vissza a labdát a rövid felső sarokba), míg Nyéki egyenlő létszámnál talált be távolról, és bár a Savona – leginkább a spanyol Felipe Perrone – próbálkozott, három negyed után már három góllal vezettek a hazaiak. Az olaszok nem adták fel, ám az egrieknek minden Savonakísérletre volt válaszuk, s négyszer is visszaállították a négygólos különbséget. Végül 13–10-re győzött az Eger, kiharcolva a csoportelsőséget.