Ennyire futotta…

A hétfői szünnap után ked den kilenc súlycsoportban már az olimpiai kvalifikáció volt a tét a UIC Pavilionban. A délutáni programban másodikként lépett szorítóba az 54 kilós Oltványi Dávid, aki előzőleg a thaiföldi Ázsiabajnokot búcsúztatta, s a mongol Enkbat Badar Uugan személyében – papíron – könnyebb ellenfél várt rá a nyolc közé jutásért.

A bokszban azonban nem érvényes a tranzitivitás matematikában kikezdhetetlen elve: attól még, hogy A jobb B-nél, B pedig C-nél, nem biztos, hogy A is felülmúlja C-t.

Oltványinak sem sikerült. Az első menetben még kiegyenlített harc folyt, a szegedi fiú jól alkalmazta megszokott, zárt védekezésből indított harcmodorát, de aztán lassan kezdett elmenni a meccs. Badarnak mindent benyomtak a pontozók, még azt is, amikor a csillárt verte le, Oltványi horgai pedig hiába csattantak a mongol fején, jó, ha minden harmadik után gyulladt ki pont a neve mellett.

A negyedik menetben a mongol már parádézott, de minden más lehetett volna, ha egálból kezdik a döntő játékrészt. A tizenkét pontos különbség (17–5) több mint túlzó.

„Jó formában voltam, úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot, ez most ennyire volt elég” – tárta szét karjait Oltványi a meccs után. Balzsay Károly szövetségi kapitány kissé felindultan ennyit tett hozzá: „Részrehajló volt a pontozás, miután Oltványi hátrányba került, a mongol már azt bokszolhatott, amihez kedve volt. Ilyen feltételek mellett megérdemelt a győzelme.”

A szorítón kívül is zajlik az élet itt, Chicagóban. A három román ökölvívó – a nehézsúlyú Marius Bogdan, a középsúlyú Ronald Gavril és a harmatsúlyú Gabriel Julian – minapi áruházi tolvajlása után, amelynek örök életre szóló eltiltás lett a vége, Vu Csing-kuo, az AIBA tajvani elnöke „raportra” rendelte magához Rudel Obreját, a román szövetség elnökét, s keresetlen szavakkal oktatta ki arról, mit szabad és mit nem. „Sajnos az amerikai hatóságok szigorított vízumkiadási gyakorlata indokolt, nem is csak a lopások, hanem az eddigi négy disszidálás miatt is…” – dohogott az elnök.