Helyünk a világban

A 2016-os nyári olimpia megrende zésére jó eséllyel pályázó Chicago a verseny utolsó két napját megtekintő Jacques Rogge NOB-elnököt is elbűvölte – az olimpiai mozgalom belga irányítója negyedszázaddal ezelőtt maga is ringorvosként dolgozott hazája bokszválogatottja mellett. A tizenkét nap alatt az UIC Pavilionba jegyet váltó 41 445 szurkoló nézőcsúcsot jelent, miként alighanem a pontozók által elcsalt meccsek számát tekintve is megdőlt a rekord – hál’ Istennek lefelé… Az orosz válogatott – ahogy az várható volt a kubaiak távolmaradása után – kiemelkedett a mezőnyből, csupán három súlycsoportban nem született orosz érem. Remekeltek az olaszok – két arany, egy-egy ezüst és bronz –, nyolc év után végre vb-aranyat szereztek az amerikaiak, mindjárt kettőt, s volt kínai és brit győzelem is. Az előttünk álló két olimpia házigazdái tehát kitettek magukért.

S a magyarok? Nagyjából azt hozták, amire a szakvezetőség számított, illetve…

„Bedák Páltól érmet vártunk, s talán titokban Káté Gyulától is, de mindketten túl hamar orosz ellenfélbe ütköztek, s ez a feladat most meghaladta az erejüket. Két kvótát reméltem, ebből most csak egy lett a félnehézsúlyú Szellő Imrének köszönhetően, de a tavasszal következő pescarai és athéni selejtezőkön még háromnégy helyet megszerezhetünk. Erre az önmagát Chicagóban felülmúló 54 kilós Oltványi Dávidnak, természetesen a papírsúlyú Bedáknak, a vb-n három mecscset nyerő nehézsúlyú Darmos Józsefnek és a 64 kilós versenyzőnknek van esélye” – értékelt idősb Balzsay Károly szövetségi kapitány. A mesteredző nem véletlenül fogalmazott kissé talányosan: „El kell gondolkoznom azon, hogy vajon kisváltósúlyban Káté jelenti-e a megoldást nemzetközi szinten. Vb- és Ebbronzérmesünknek roppant egysíkú a harcmodora, kiismerték az ellenfelek, a magyar bajnokság és a Bocskai-emlékverseny eredményének függvényében talán ki kellene próbálni a juniorvilágbajnok Bacskai Balázst. Vele az a gond, hogy igen nehezen hozza a súlyát, miként Bedák és Harcsa Norbert is – meglehet, a kategóriaváltás a megoldás” – tette hozzá a kapitány.

Akárhogy is szépítjük, mármár megoldhatatlan feladatot jelent a lépéstartás a nemzetközi élmezőnnyel.

„Máshol annyi meccset vívnak egy évben a válogatottak, mint nálunk egy egész pályafutás alatt. Súlyos mérkőzéshiány akadályozza a mieinket a jobb szereplésben, a külföldi viadalokra utazás pedig pénzkérdés – eljutottunk az alapproblémához, de a jelek szerint ezzel hosszú távon együtt kell élnünk. Sajnos manapság nincs olyan átütő erejű magyar ökölvívó, mint tíz éve Kovács István, s talán Erdei Zsolt volt: akit a sorsolástól függetlenül a végső győzelem reményében küldhettünk ki egy világversenyre. Ezért meg kell szoknunk, hogy egy-egy részsikernek – azaz olimpiai kvótának – is úgy örüljünk, mint régen a világbajnoki érmeknek…” – szomorkodott idősebb Balzsay.

A döntők eredményei és a dobogósok a 21. oldalon