ki köszönhette az MKB, hogy nagy hátrányból is fel tudott zárkózni, sőt a végjátékban közel állt a pontszerzéshez.
Hogy miért kapott ki mégis, holott már három-négy góllal is vezetett?
MEZŐNYMUNKA
A második félidőben világosan kiderült, hogy hátráltatja a Veszprémet fiataljainak szerény nemzetközi rutinja, tapasztalatlansága. Emiatt a csapat mezőnymunkája néha szétesett, és nem volt vezéregyéniség, aki támadásban összefogta volna társait.
Ha a szombati találkozón sem lesz karmestere az MKBnek, akkor pokolian nehézzé teheti saját dolgát, sőt – mondjuk ki – újabb kínos fiaskó elé nézhet. Az sem ártana, ha a rutinos klasszisok (Pérez Carlos, Gál Gyula, Ilyés Ferenc, Eklemovics Nikola) kitennének magukért, segítenék fiatalabb társaikat. Tudásukkal és töretlen lelkesedésükkel el tudják kerülni, hogy a németek kikapcsolják őket a küzdelemből. (Kölnben ez néhányszor megtörtént.)
CSAPATÉPÍTÉS
egyenek a kölni meccsen látott veszprémi hibák, át kellene hidalni a csapatépítés kisebb-nagyobb zökkenőit, a még edzésnek sem mindig jó magyar bajnoki meccsek okozta hátrányokat. A klubból a közelmúltban távozók hiányát már-már unalmas emlegetni, mert az olimpiai és világbajnok Vlado Solának (RK Zagreb) méltó utóda a szintén világklasszis Perics, a BL-gólkirály (2006) Kiril Lazarov (RK Zagreb) pótlására hamarosan alkalmas lehet Marko Vujin, a válogatott Buday Dániel (Rhein-Neckar) helyére pedig – Eklemovics mellé – Zsarko Sesum állhat. Közülük kell kikerülnie a Veszprém új vezérének és játékmesterének, aki egyben remek csapatember is. A pedagógusnak is kiváló Mocsai Lajos dolga, hogy a fiatalokat erre az útra terelje, hogy megtegyék az első lépést (például a Gummersbach legyőzésével) a fényes karrier felé vezető úton