A hős és a gazfickó

Nem kell hozzá nagy ismeretanyag, hogy hosszasan soroljuk a hasonlóságokat Lionel Messi és Carlos Tévez között.

Fiatalok, tehetségesek, európai sztárklubokban játszanak, alapemberei az argentin válogatottnak, ráadásul korábban mindkettőjüket Diego Maradona utódjának kiáltották ki. Szerdán, a kolumbiaiak ellen 2–1-re elveszített világbajnoki selejtezőn azonban homlokegyenest ellentétes teljesítményt nyújtottak, egyikük hőssé, másikuk bűnbakká vált.

„Ők ketten a jelképei az argentin válogatottnak – írta a Buenos

Aires-i napilap, az El Clarín jegyzetírója. – Lionel Messi és Carlos

Tévez volt a két főszereplője a kolumbiaiak elleni vereségnek. Egyikük örömet szerzett nekünk, a másik viszont megríkatott bennünket.”

Hogy mi is történt pontosan? Haladjunk időrendben: a 24. percben teljesen fölösleges szabálytalanság után az uruguayi játékvezető, Jorge Larrionda kiállította Carlos Tévezt – a Manchester United csatára indulatból rúgott bele ellenfelébe, amikor a labda a közelben sem volt. Tizenhárom perccel később a Barcelona klasszisa, Lionel Messi villant, és álomgóllal szerezte meg a vezetést, az ellenfél három játékosát és a kapust bolondította meg, mielőtt a kapuba talált. A második félidőben viszont jött a feketeleves, az eddig veretlen Kolumbia fordított, és 2–1-re legyőzte az idáig szintén vereség nélkül álló argentin együttest.

Pedig a vesztes félnél kisebbfajta világválogatott játszott, hiszen az Abbondanzieri – Ibarra, Demichelis, G. Milito, J. Zanetti – Mascherano, Gago, Cambiasso (M. Rodríguez, 74.) – Riquelme – Messi, Tévez együttes a „klubok nyelvére lefordítva” is veretes névsort takar: Getafe – Boca Juniors, Bayern München, Barcelona, Internazionale – Liverpool, Real Madrid, Internazionale (Atlético Madrid) – Villarreal – Barcelona, Manchester United. Carlos Tévez butaságát a benne bújkáló feszültséggel magyarázzák az argentin szakírók, a támadó a legutóbbi tíz válogatott meccsen nem lőtt gólt, és a Kolumbia elleni találkozó kilencedik percében is hatalmas helyzetet hagyott ki – „természetesen” Lionel Messi passza után –, nem csoda tehát, hogy elvesztette a fejét.

Azt viszont joggal mondhatjuk, hogy az előbb felsorolt játékosoknak a vezetés birtokában „eggyel rövidebben” is illett volna döntetlent kicsikarniuk a házigazdák ellen. Hogy ez miért nem így történt, arra Alfio Basile, az argentinok szövetségi kapitánya adott magyarázatot.

„Remekül játszottunk az első félidőben – mondta a szakember a

lefújás után. – Viszont a kolumbiai főváros, Bogotá nem az a hely, ahol megengedheted magadnak, hogy tíz emberrel futballozz. A második félidőben nagyon megéreztük, hogy magasan vagyunk.”

Tény, a bogotái El Campín Stadionban ritka a levegő, a létesítmény ugyanis 2640 méterrel a tengerszint fölött fekszik. Joseph Blatter tavaszi, eredeti javaslata alapján nem is lehetne itt nemzetközi tétmérkőzést rendezni, a dél-amerikai lobbi – köztük az akkori argentin államfő, Nestor Kirchner – hatására azonban a FIFA elnöke módosított javaslatán, és 2500 helyett 3000 méterre emelte a magassági limitet, azaz azt a határt, ahol még lehet hivatalos találkozókat rendezni.

Kár szépíteni – akár Carlos Tévez esetét, akár a magasan fekvő stadionok ügyét vesszük, az argentinok saját magukat verték meg…