Mint az igazi családban: az idősebbek, a tapasztaltabbak vezetésével és segítségével a fiatalokra hárul a teendők nagyobb része, és ha ők egyetértésben, szorgalmasan végzik a dolgukat, akkor egyről a kettőre jut a família. A veszprémiek az izlandi kirándulásukon megmutatták, hogy képesek nagy családként együtt tenni a sikerért, a boldogulásért.
Persze a családban sem megy mindig minden zökkenőmentesen. A Valur Reykjavík ellen 31–24-re megnyert találkozó első félidejében is sok boszszantó hibát láttunk, ám ezeket a folytatásban korrigálták az MKB szerb légiósai. Az újra nagyszerűen védő, rangidős Dejan Perics mellett két honfitársa, Zsarko Sesum (9 gól) és Marko Vujin (6) játszott remek formában, de Zsarko Markovics (3) is igyekezett. Igaz, mindanynyian kitűnő labdákat kaptak társaiktól, akik közül Gál Gyula négy góllal járult hozzá a diadalhoz, Jevgenyij Lusnyikov és Ilyés Ferenc védekezésével hívta fel magára a figyelmet.
A szélsők közül a csereként beálló Gulyás Péterrel lehetett elégedett Mocsai Lajos edző, mert Iváncsik Gergőnek és testvérének, Tamásnak csak felvillanásai voltak. A veszprémiek ritkán tudtak élni a lerohanás fegyverével, a felállt védőfallal szemben keveset mozogtak labda nélkül, ezért csak akkor tudták szétszedni az izlandiak védelmét, amikor érvényesült erőnléti fölényük a fáradó hazaiakkal szemben. Erre a hajráig kellett várni.
A cserék jobban sikerültek az MKB-nak, mint a Valurnak, ezért a második félidőben fokozatosan fölénybe kerültek a vendégek. Jelentős izlandi erőket kötött le a még mindig világklasszis Pérez Carlos, akinek a technikája és a lövőereje a régi, bár az átlövő magán viseli a sportágban töltött két évtized nyomait.
A Veszprém csütörtökön befejezte a csoportküzdelmeket, és a megszerezhető tizenkét pontból hatot gyűjtött: négyet a Valurral szemben, egyetegyet pedig a Celje és a Gummersbach ellen. A csoportból már továbbjutott a német csapat, és a szlovénoknak is jó esélyük van a tizenhat csapatos középdöntő négyes csoportjaiba kerülésre.