Ösztön

Azt mondta egyszer, sok-sok esztendővel ezelőtt Marada Győző, a III. Kerület legendás utánpótlásedzője – miközben harmincforintos vászon tornacipőjében toporgott a legendás Hévízi úti sporttelep salakos pályáján –, hogy itt van ez a Reisz gyerek, és vegyetek róla példát, mert kis zseni. S mi, lelkes futballistapalánták csak bólogattunk, és nagyon is jól tudtuk, hogy Marada mester miről beszél.

A Reisz gyerek tudniillik, ha olyanja volt, elindult a saját tizenhatosától, és szép sorban kicselezte, elfektette az ellenfél védőit. Ösztönből trükközött, utánozhatatlan bokamozdulatokkal cselezett, és nem volt ellenszer. A Reisz gyerek tényleg zseni volt, igazi ritkaság a sok, amúgy tehetséges lurkó között. Nem lett belőle futballista, valahogy eltűnt a nagy forgatagban, tán szőnyegeket árult, trafikot nyitott, a jó ég tudja, mi lett belőle.

Mi akkor már nem csak a Reisz gyerekhez, sokkal inkább Törőcsik Andráshoz, Izsó Ignáchoz vagy Nyilasi Tiborhoz szerettünk volna hasonlítani. Ösztönből futballozni. Élvezni a játékot, a legcsodálatosabb sportág minden pillanatát.

Mert bizony fantasztikus futballistákat láthattunk már akkor is, azóta is itthon s a televízión keresztül mindenütt a világon. Az igazi zseni utánozhatatlan – sokan állítják: csakis brazil lehet. Tán a Copacabana homokja teszi, tán a nagy szegénység, amelyből a futball jelentette az egyetlen kiutat, hogy megannyi új Jairzinho, Rivellino, Romário bukkan fel. Ebben a sorban Kaká a kakukktojás.

Az új aranylabdás nem a szegénységből menekült a futballpályára. Nagyon is jómódú család gyermeke, de a labda szeretete, a nagy elődök emléke mindennél erősebb volt benne. Így lett belőle korszakos zseni. Kaká megválasztása aligha kavar majd akkora viharokat, mint a tavaly trónra ültetett olasz Fabio Cannavaro első helye. Ott és akkor a kényszer koronázta meg a precizitást és a megtanulható tökéletes futballt. Ez az év visszahozta a régi szép időket – ösztönös zsenit választottak királlyá.

SINKOVICS GÁBOR