A doppingszer

Aki mentegetőzik, önmagát vádolja. Nem volt mentegetőzés sem az emlékezetes „pisiügy”, sem a mostani véres történet után, Kovács Ágnes megpróbált profi sportolóként közreműködni mindkét doppingvizsgálat során, ám a sztársportolóból néhány pillanat alatt hétköznapi ember lett.

Olyan, mint bármelyikünk. Sajátosan, már-már makacsul viselkedő veseműködéssel és vénával. Lett is belőle világraszóló botrány megfenyegetett és az Óperenciás-tengeren túlra száműzött MACS-ellenőrökkel, síró Kovács Ágival és gyanakvó közvéleménnyel. Aztán jött az első felmentés itthonról, majd érkezett a másik külföldről. A történet happy enddel zárult. Örülünk, megkönnyebbülünk és fellélegzünk. Csak ne lenne itt az újabb rajtaütés emléke.

A keddi, második doppingellenőrzés egészen friss képe. Mert rendben van, hogy a lelkes MACS-munkások teszik a dolgukat, és úgy jelennek meg egy-egy élsportoló edzésén, víkendházában vagy hálószobájában, mint Columbo felügyelő, ám az már több mint elgondolkodtató, hogy rövid időn belül másodszor „csapnak le” Kovács Ágnesre, az olimpiai bajnok úszónőre, pedig még a Nemzetközi Úszószövetség illetékesei is rendkívülinek tartják a „pisiügy” körülményeit.

A FINA egyértelműen kiállt a magyar versenyző mellett, s a messzi távolból üzeni a lelkes MACS-kollektívának, hogy ilyen esetben tessék szépen elkísérni a versenyzőt akár Roger Moore-hoz, akár a dalai lámához. S akkor lehet, hogy nincs ügy. Nincs gyanú, nincs sírás. És talán nincs vénát széttrancsírozó újabb doppingvizsgálat sem.

De mi, szurkolók végül is örülhetünk annak, ami történt. Kovács Ági most már biztos, hogy doppingszert kapott. Éppen a MACS-tól. Akit ok nélkül meghurcolnak, ártatlanul megvádolnak (s ez immár hivatalosan is bebizonyosodott), abban százszorosan is ég a bizonyítási vágy. Az ügy lezárult, de ne felejtsük el. Kovács Ágnes sem fogja. Talán még Pekingben, a döntőbe jutva is eszébe jut majd.

SINKOVICS GÁBOR