Egység nélkül nem megy

Az elmúlt másfél évben üde színfolttá vált a magyar labdarúgás térképén Kispest, az üzleti körökben is nagy tekintélyű tulajdonos, George F. Hemingway rendbe szedte a patinás Budapest Honvédot, és megteremtette a szakmai munkához szükséges anyagi hátteret. Értékelő sorozatunkban az ő segítségét kértük ahhoz, hogy felvázoljuk a sportág hazai általános gazdasági helyzetét.

Kétezerhat nyara óta irányítja tulajdonosként a Budapest Honvédot, a klub azóta stabil pilléreken áll, ami a pénzügyeket illeti. De javult-e ez idő alatt a magyar labdarúgás általános gazdasági helyzete?

Nem változott, de úgy látom, egyre jobb lesz a csapatoknak, mert kezdenek szállingózni a befektetők, és ez jó.

Biztos ebben? Csak azért tamáskodom, mert említhetjük Sopront vagy Székesfehérvárt, ahol éppen az ellenkezője tapasztalható.

Nézze, nem tudhatjuk, mi zajlik egyegy klubon belül, de mindenhol kell, hogy legyen tulajdonos, aki gondozza az együttest. Egyébként pedig aki nem jól gazdálkodik, előbb-utóbb elveszíti a csapatát, majd a gatyáját is, és jön helyére új tulajdonos. Ez a kapitalizmus.

Hadd kérdezzek konkrétumra: mennyi pénzből lehet tisztességesen működtetni egy élvonalbeli futballklubot?

Mivel a Honvéd gazdasági társaságként működik, a mi költségvetésünk nem publikus. Az NB I-ben kétszáz- és nyolcszázmillió forint közötti összegből gazdálkodnak az együttesek, azaz elég nagy a szóródás, de mégsem akkora, mint máshol. Példaként tudnám hozni a Hamburgot, amely százhúszmillió euróból, azaz harmincmilliárd forintból gazdálkodik, ez eltörpül a Bayern München vagy a nagy angol és spanyol klubok költségvetése mellett.

Maradjunk a hazai szintnél, ahol a költségvetés fő összegét már ismerjük. Arra lennék kíváncsi, hogy százalékos arányban mennyi ebből a tényleges bevétel.

Minden csapatnál más és más, de tény, hogy a bevételi oldal nem megfelelő mértékű. Egy-egy hazai bajnoki mérkőzés jegybevétele egy- és négymillió forint között mozog, és hogy egy másik példát is mondjak: a 2007–2008-as szezonban tíz-tizenötmillió forintot kaptak a klubok a televíziós jogok értékesítéséből. Nem véletlen, hogy Magyarországon vannak klubok, amelyeknek jó a vezetőségük, mégis likviditási gondokkal küzdenek. Ez azért van, mert a magyar futballban a kiadási és a bevételi oldalt játékoseladás, valamint rendkívüli bevételek nélkül nem lehet egyensúlyba hozni. Pedig a magyar futballban a költségek nem irreálisak. Mi a Honvédnál olyan modellt igyekszünk kidolgozni, amely közelítené a bevételeket a kiadásokhoz, de jól tudjuk, ez a játékoseladások nélkül nem valósítható meg.

Az átmeneti időszakot viszont valamiből finanszírozni kell.

Természetesen. Segítségre van szükség ahhoz, hogy eljussunk a semmitől az egészséges működésig. Ebben lehet fontos szerepe a tőkeerős tulajdonosnak vagy az aktív, tettrekész önkormányzatnak vagy a tehetős szponzornak, szponzoroknak.

Térjünk át egy másik, kissé nehezen átlátható témára. Milyen a klubok érdekképviselete a honi futballban a Magyar Labdarúgóliga megszüntetése után?

Jelenleg két szervezet, a Magyar Labdarúgó-szövetségen belül működő tulajdonosi tanács és az első, valamint másodosztályú klubok érdekeit képviselő Magyar Hivatásos Labdarúgóliga intézi az ügyeket. Azt gondolom, az elmúlt évek széthúzása után kezd kialakulni az együttműködés, a felek legalább már nem pocskondiázzák egymást.

És vajon az összetartás pluszbevételeket is jelenthet a kluboknak?

Önmagában nem, mert amíg az üzleti szféra nem közelít a sportághoz, amíg a média nem a pozitív oldalról közelíti meg a magyar futballt, addig nehéz változtatni. Ne értsék félre, nem azt mondom, hogy az újságírók tették tönkre a sportágat, hiszen azok az ügyvezetők voltak, de nem is ők emelik fel. Mindenkinek be kell állnia a sorba. Alapvetően az a fontos, hogy a közönséget kihozzuk a stadionokba, mert így velük jönnek a fogyasztókra vadászó hirdetők is. Ehhez viszont nyugodt körülményekre van szükség, és állítom, a magyar futballban az első és legfontosabb az egység és a béke megteremtése. Úgy látom, ez végre kezd kialakulni.