„Nehéz, nehéz, de végtére is a Real sem verhetetlen” – dünynyögte széles mosoly kíséretében az eléhelyezett mikrofonokba Angelo Peruzzi a Lazio római sajtótájékoztatóján két nappal az olaszok madridi fellépése előtt, majd a cseppet sem veretes megállapítást további két közhelyszámba menő megjegyzéssel toldotta meg: „Spanyol földön minimálisak az esélyeink, de azért mégiscsak van sansz, és ez a lényeg. Ők is tizenegyen lesznek a pályán meg mi is…”
Az örök városba beszöktek a sablonok, ugyanis a tifosók Lazio érzelmű része legfeljebb a kincstári optimizmusba kapaszkodhat – ahogy a rómaiak korábbi kapusa is tette –, merthogy a Seria A legutóbbi bronzérmese szinte lehetetlen küldetés előtt áll. Hogy továbbjusson a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszába, a Santiago Bernabéuban kell megadásra bírnia a Real Madridot – ami amúgy Rómában sem ment (2–2).
Az speciel mindegy, hogyan, az ellenben már nem, mekkora különbséggel: a Laziónak – biztos, ami biztos alapon – minimum két gólt kellene rávernie a „blancókra”, ez esetben ugyanis függetlenül a kvartett másik előadása, az Olympiakosz–Werder párharc végeredményétől, tavasszal a BL legjobb 16 együttese között „ébredne”, amire 2001 óta nem akad példa a kékfehér históriáskönyvben. Ha Delio Rossi garnitúrája csupán eggyel múlja felül a spanyol rekordbajnokot, a németek athéni pontvesztése nélkül feleslegessé válik a bravúr.