Vádlottak padja

Egy francia mondás szerint a vesztest mindig bűnösnek is találják. Mintha másfél éve Róth Antal és Nyilasi Tibor nem is a kudarctól, hanem attól riadt volna meg, hogy rajtuk is számon kérik az eredménytelenséget. Tartottak a magyar válogatott kispadjától, mert féltek a garantált guillotinecsapástól.

Várhidi Péter szerepvállalása idején viszont az addig ütött-kopott, kényelmetlen padra felkerült a bársonyhuzat, és egyre csábítóbbá vált a kapitányi poszt. Talán a hősies olaszverés, esetleg az ötmeccses hazai győzelmi sorozat hirdette Európa-szerte: az elmúlt évtizedekben szétszabdalt, toldozott-foldozott magyar labdarúgó-válogatott irányítása is lehet ugródeszka – vagy éppen unaloműző feladat.

Mert míg a néhány hónapja a nemzeti csapattal hírbe hozott Benni Lennartsson félismertséget remélt a munkától, a vasárnap bejelentkező Eb- és UEFA kupa-győztes futballista, sikeres klubedző Horst Köppel inkább csak kedvtelésből váltaná föl a nyugdíjas semmittevést, és irányítaná a válogatottat. Hogy lássuk, mennyire elszánt, még a szakmai igazgatói posztot is boldogan vállalná…

Kérdés, a Várhidi Péter mellett teljes mellszélességgel kiálló szurkolók hogyan fogadnák, ha az MLSZ elnökségének a manapság divatos „Gondolkozz pozitívan!” szlogen jegyében fogant régi-új terve ismét kútba esik (lásd: Lothar Matthäus alkalmazása). Mert bár egy külföldi – történetesen tapasztalt – szakember megszerzése kisebbfajta sportdiplomáciai szenzációt jelente, annál nagyobb veszteséget okozhat labdarúgásunknak.

Illúzióink ugyanis ne legyenek: pénzt rengeteget vinne el Horst Köppel, ám eredményt aligha hozna a német edző. Ahogy a december 13-i elnökségi ülés ítélethirdetésének órájáig még bejelentkező nemzetközi szaktekintélyektől se várjunk csodát – a Soproni Liga egyre süllyedő színvonalán, a játékosok alapképességeinek hiányán és a vezetők gazdasági s szakmai dilettanizmusán ők sem javíthatnak. Elégedjünk meg tehát Várhidi Péterrel, aki annak ellenére leült a „vádlottak padjára”, hogy kollégái hanyatt-homlok menekültek előle.

KEMÉNY KRISTÓF