Férfi vízi ob I: az esélytelenek nyugalmával játszott a Miskolc – bravúrt ért el

– Az idény eddigi legnagyobb bravúrja után még nehezen találta a jelzőket, de azóta aludt rá. Mi történt a vízben?
– Egy héttel korábbról kezdeném, mert sokat számított, hogy néhány fontos változást eszközöltünk – mondta a Miskolcot irányító Kemény Kristóf a BVSC elleni 13–11-es győzelem másnapján. – Elkezdtük hatékonyabban csinálni, amiben eddig is hittünk, és átgondoltuk, mi kell ahhoz, hogy sikeresebbek legyünk. Az edzéseken folyamatos fejlődést láttam, vagyis joggal remélhettük, hogy előbb-utóbb nemcsak jól, hanem eredményesen is játszunk. Sportemberként hajszoljuk a bravúrt, de a BVSC legyőzésével azért nem számoltunk, nekünk a jövő heti Pécs elleni mérkőzés a legfontosabb. Nem is készültünk külön a szerdai meccsre, jelentős munkából érkeztünk.

– Ez egyáltalán nem érződött a játékukon.
– Hosszú távon nyilván nem ez a siker titka, de most jól jöttünk ki belőle, hogy az esélytelenek nyugalmával játszottunk. Támadásban bejöttek a megoldásaink, a kapusunk jól védett, az ellenfél pedig elbizonytalanodott. Különleges lélektana volt a mérkőzésnek, ha egyszer átvette volna a vezetést a BVSC, aligha szerzünk pontot. De nem vette át, mert nem hagytuk, hogy forduljon a kocka: a fontos pillanatokban gólt lőttünk, hátul blokkoltunk, lefordulásból és akcióból sem engedtük érvényesülni a vendégeket. Tíz éve edzősködöm, tudom, mennyi apróságnak kell összeállnia egy-egy bravúrhoz – a szerdait mindenképpen felírom a dicsőséglistámra.

– Már négy góllal is vezettek, de a zuglóiak izgalmassá tették a végjátékot. Mikor sejtette, hogy meglehet a győzelem?
– Két-három perccel a vége előtt kezdtem el izgulni, addig nem is gondoltam rá, hogy nyerhetünk. Akkor úgy voltam vele, legalább a szétlövésig jussunk el, aztán amikor biztossá vált, hogy nem kapunk ki, már a három pont volt a cél. Menet közben a játékosok sem foglalkoztak az állással, és ez így volt rendjén, máskülönben rajtunk is lett volna nyomás. Fegyelmezettek maradtunk, taktikusan játszottunk, és ha nem is tudtunk gólt lőni, úgy zártuk le a támadásainkat, hogy maradjon energiánk a védekezésre. Megtehettük, mert előnyben voltunk.

– A nyáron éppen a BVSC-től érkezett a Miskolchoz, hét évet töltött az előző állomáshelyén. Más volt emiatt ez a mérkőzés, mint a többi?
– Nyilván más érzésekkel mentem le az irodámból a medencetérbe, mint, mondjuk a Szeged vagy az OSC elleni meccs előtt. Félreértés ne essék, nem volt bennem olyan érzés, hogy na, akkor most megmutatom, de az emlékek miatt természetesen különleges volt a találkozó. Örültem, hogy ismerős arcokat látok, akikkel sokáig együtt dolgoztam a BVSC sikeréért, az utódommal, Varga Danival is jó viszonyban vagyok.

– A mérkőzést követő értékelésében Varga Dániel elismerően beszélt csapatáról, hozzátéve, hogy időzítve volt a „bomba”, amely felrobbant. Ön is így érezte?
– Igen, én is sejtettem, de úgy is robbanhatott volna, hogy váratlanul szoros meccset játszunk a BVSC-vel, mégsem mi jövünk ki belőle győztesen. Bízom benne, nem egyszeri alkalom volt a robbanás, nekünk továbbra is azokra a mérkőzésekre kell koncentrálnunk, amelyeken a velünk egy súlycsoportba tartozó csapatokkal találkozunk. Százszázalékos erőbedobással készülünk a közvetlen riválisainkra, a mostani győzelmünk ezt nem befolyásolhatja, mert még mindig a veszélyzónában vagyunk.

– Mi kell ahhoz, hogy elkerüljenek onnan?
– Tapasztalataim szerint az alsóházi csapatokra jellemzőbb, hogy meginog a játékosok lelkiállapota, magukba vetett hite, ezért könnyebb hullámvölgybe kerülni. Eddig nem jöttek az eredmények, viszont már a Szolnok elleni mérkőzésen éreztem, hogy letisztultabb a játékunk, a Debrecentől és az UVSE-től kapott fájó pofon után mindenki jobban akarta a győzelmet. Szeretném, ha egészséges önbizalmat adna a BVSC elleni bravúr, nem szállhatunk el magunktól, ugyanakkor igenis táplálkoznunk kell belőle. Azt várom, hogy kezeljük helyén a sikert és éljünk a lehetőséggel, mert most lendületbe kerülhetünk.