Vége: vissza a feladóhoz!

Noha ostobaság lenne állíta ni, hogy az MTK üzletpolitikája befuccsolt, Hrepka Ádám esete mégis azt bizonyítja: jól működő, gazdasági és szakmai szempontból az utóbbi években eredményes vállalkozásban is adódhatnak kellemetlen helyzetek. A fővárosi kék-fehér klub vezetősége több mint egy esztendővel ezelőtt beszélt a csapat jövőbeli terveiről, amikor kiemelte, hogy bár elsősorban a fiatal tehetségek nyugati egyesületekbe továbbadása a cél, nem árusítják ki mindenáron a legjobbakat. Domonyai László ügyvezető igazgató hangsúlyozta: csak akkor engedik el a futballistát, amikor a kiszemelt megfelel a nemzetközi labdarúgás igényeinek, s megérett a külföldi profiskodásra.

Nos, míg például az utóbbi három bajnokiján öt gólt szerző Németh Krisztián megállja a helyét a liverpooli tartalékcsapatban, addig Hrepka Ádám január elsejétől újra az MTK játékosa lesz – pedig a nyárig szólt a holland NEC Nijmegennel a kölcsönadási szerződés.

Kérdés, hogy a magyar bajnokságban és utánpótlás-válogatottban kitűnő formát mutató csatár miért nem tudta meggyőzni a holland klubvezetőket.

„Ádám az elmúlt időszakban a vártnál kevesebb játéklehetőséget kapott az első csapatban, nem igazán volt lehetősége bizonyítani – mondta Domonyai László. – Tekintettel arra, hogy a NEC nem szerepel jól, és rutinosabb csatárai is kevés gólt szereztek, némileg érthető, hogy januártól kevésbé a fiatal tehetségektől, mint inkább a jól bevált, Hollandiában már bizonyító csatároktól várják a létfontosságú gólokat. Ennek érdekében igazolni is terveznek, így játékosunk a tavasszal sem kapott volna sokkal több lehetőséget, mint az ősszel, ez pedig az ő korában nem segíti folyamatos fejlődését. Ezen tények mérlegelése után egyetértettünk abban a NEC vezetőivel, hogy szerencsésebb, ha Hrepka visszatér Magyarországra, ők pedig itt kísérik figyelemmel a fejlődését.”

Hrepka Ádám a félig-meddig kudarcba fulladt hollandiai légióskodás ellenére is pozitívan értékeli a NEC-nél eltöltött időszakot. Ugyan a csapat gyenge szereplését és játékstílusát is okolja amiatt, hogy nem tudta meggyőzni a szakmai stábot, ám vallja: az edzéseken nyújtott teljesítményével elégedettek voltak, és az elvégzett munka megtérül majd – már talán a tavaszszal, az MTK-ban.

„Azt hiszem nemcsak nekem, de a többi csatárunknak is nagy gondot okozott, hogy a NEC az MTK-val ellentétben nem kifejezetten támadó csapat – mondta Hrepka Ádám. – Nem volt nálunk sokat a labda, így mi, csatárok rendszeresen elég nehéz helyzetben voltunk. Ez a holland bajnokságban már sokat tapasztalt, kipróbált futballistákat is nehéz feladat elé állította hétről hétre, és az én dolgomat sem könnyítette meg. Sajnos nem sikerült a döntő meccseken gólt szereznem, pedig akkor talán több bizalmat kaptam volna. Voltak olyan mérkőzések, amelyeken centiken múlt a gól, de ezen kár keseregni. Úgy vagyok vele, hogy az elmúlt fél évben befektetett kemény munkát valamikor biztosan visszakapom a labdarúgástól. Sokat és kitartóan dolgoztam, az edzésmunkámmal mindig maximálisan elégedettek voltak – most lehet, hogy ez nem a NEC, hanem az MTK hasznára válik majd.”

Habár sem Domonyai László ügyvezető, sem pedig Hrepka Ádám nem borúlátó, érdemes óvatosan fogalmazni a Hollandiában eltöltött időszakról, és bár valóban elfogadható kifogás, hogy egy kiesőjelölt csapatban nem könnyű támadóként kitűnni, mégis tény: az egyik legtöbbre tartott, korábban a magyar bajnokságban fiatal kora ellenére kimagasló produkciót nyújtó játékos a holland liga 13. helyén, a sereghajtótól két pontra álló együttesnél nem tudott megfelelni.