Az időben alig néhány évet kellene visszamennünk, amikor Magyarországon még senki sem hitte volna, hogy 2007ben a szép reményű Szabics Imre és Torghelle Sándor alsóbb kategóriás Bundesliga 2es csapatokban futballozik majd. A német másodosztály hétvégi fordulója előtt az FC Augsburg (a volt ferencvárosi játékos együttese) a 13., a Carl Zeiss Jena (az exkispesti gárdája) a 17. helyen állt. Itt tart két olyan játékosa a magyar futballnak, akiknek a szakemberek sikeres nemzetközi karriert jósoltak.
Amikor 2003-ban Szabics Imre gólt lőtt a Manchester Unitednek a Bajnokok Ligájában, vagy amikor Torghelle Sándort egy évvel később az angol első ligás Crystal Palace szerződtette, sokan azt gondolták: ez csak a kezdet.
Utóbb sajnos kiderült, téves volt a megítélés, mert a két labdarúgó pályafutásában (valószínűleg) nincs több, a csúcson már túljutottak.
Szabics Imre eddigi pályafutását figyelve megállapíthatjuk, hogy a jelenleginél sokkal magasabb szinten is megállta a helyét, ám felfelé ívelő pályafutása hamar megtört. Jellemző adalék ehhez, hogy 2006-ban a Kicker magazin a Bundesliga legrosszabb játékosai közé sorolta a magyar csatárt tudósítóinak osztályzatai alapján...
Vasárnap elmaradt a magyar találkozó
Torghelle Sándor esete annyiban más, hogy a Honvédnevelésű támadó a válogatottban nyújtott remek teljesítményei miatt kerülhetett erős európai bajnokságokba (a Panathinaikosz játékosaként a BL-ben is bemutatkozhatott), ott azonban nem tudott bizonyítani.
Utóbbi most a gyengén szereplő Jena egyik legjobbja, a bajnokságban eddig négy gólpassza mellett öt gólt termelt. Ötször annyit, mint az előző három évben összesen.
A Bundesliga 2-ben vasárnap rendezték az utolsó őszi fordulót, a Jena az Augsburgot fogadta. A hazaiaknál Torghelle Sándor szokás szerint kezdő volt (a hajrában lecserélték), ám az augsburgi Szabics Imre sérülése miatt nem lehetett ott a pályán. Bár a Jenának nagyon kellett volna a három pont, az Augsburg végül nagy csatában 2–1-re nyerni tudott.
A hónap egyik legszebb gólja a jenai csatáré
„Elkerülhető és buta gólokat kaptunk, vagyis magunkat hoztuk nehéz helyzetbe a mérkőzésen
– fogalmazott Torghelle Sándor. – Meddő fölényben futballoztunk, a kapu előtt alig akadt lehetőségünk, nekem sem volt igazi ziccerem, így pedig nehéz mérkőzést nyerni. Pocsék őszt zártunk, fenyeget minket a kiesés, ezért nagyon fontos lenne, hogy a vezetők több poszton is megerősítsék a keretet. Bízom benne, hogy jó felkészüléssel sikerül jobban szerepelnünk a tavaszszal.”
Torghelle Sándor szerint ez a fél év számára azért volt nagyon fontos, mert hosszú idő után végre rendszeres játéklehetőséghez jutott. Az öt szerzett gólt (a kupában is betalált, és a Nürnbergnek lőtt gólját Németországban a hónap három legszebb találata közé sorolták) elfogadhatónak tartja, de teljesítményével azért nem elégedett.
„Ha a tavasszal is legalább ennyiszer leszek eredményes, akkor lehet esélyem az előrelépésre
– vélekedett Torghelle Sándor. – Ami persze nem azt jelenti, hogy rangon alulinak érzem a Bundesliga 2-t. Sőt, meggyőződésem, hogy Európa legerősebb másodosztályú bajnoksága, ahol nem könnyű helytállni.”
A német élvonal most még csak álom lehet
Szabics Imre televízión keresztül nézte az összecsapást, és bár Torghelle Sándort sajnálta, természetesen örült csapata sikerének.
„Hajtós, küzdelmes meccs volt, a Jena ugyan jobb volt, de hiányzott belőlük az átütőerő
– ismerte el Szabics Imre. – Ám mi szereztünk vezetést, és hiába nyomtak a hazaiak, álltuk a rohamokat. Sanyiék nagyon akarták a győzelmet, de nekünk is kellett a három pont.”
Szabics Imre elmondta, hogy hetek óta tartó sérülése (a talpában beszakadt egy ín) egyelőre még okoz némi fájdalmat, de a rehabilitációs kezeléseknek köszönhetően januárban elkezdheti a felkészülést, és akkor talán visszaveheti a helyét az Augsburgban is.
„A február elején induló rajton ott akarok lenni az Augsburgban, jelen pillanatban más nem érdekel – mondta bizakodva a magyar támadó. – A klubbal hároméves szerződést kötöttem a nyáron, jól érzem itt magam, megbecsülnek. Bár motivált vagyok, talán érthető, hogy a Bundesliga első osztályára most nem gondolok. Előbb még itt szeretnék bizonyítani – magamnak és a csapatomnak.”