A „halott” feltámasztása

„Tisztelt vezérigazgató úr! Az el múlt hetekben sem a Hankook Tire Magyarország Kft.-nek, sem a dunaújvárosi labdarúgásnak nem volt igazán jó sajtója. A labdarúgás helyi helyzete kilátástalan, amennyiben nem érkezik sürgős segítség, megszűnik Dunaújvárosban a futball, ötvenöt sikeres év után nincs tovább. Tulajdonosként felajánlottam megvételre Dunaújváros önkormányzatának is a kft.

98 százalékos tulajdonjogát. Kérem önt, hogy gondolja át újra a helyi sportok támogatását. A Hankook Dunaújvárosban könynyen a labdarúgás megmentőjévé válhat, ennek minden pozitív sajtójával együtt. A labdarúgás lehet az egyik híd a város és a Hankook között. Kérem, lépjenek e hídra!”

Ezek S. O. S-jelek.

A levél feladója Héger József, a DFC Kft. tulajdonosa, a címzett pedig Eung Jong Li úr, a Hankook Tire Magyarország Kft. vezérigazgatója. A keltezés 2007. november 28. Válasz azóta sem érkezett. S ez csak egy a megannyi próbálkozás közül, hogy megmeneküljön a korábbi bajnok.

A helyzet látszólag még most is reménytelen.

Héger József azonban nem adja fel: „Több érdeklődővel beszélgettem, ám igazi tárgyaláson tulajdonképpen csak egyszer vettem részt. Legalábbis én annak hittem. Egy szláv nyelvterületről érkező úr kérte, hogy beszéljünk az üzletről, s amikor azt mondtam neki, tiszteljen meg a névjegykártyájával, hebegett-habogott, én pedig felálltam, és otthagytam. Aztán szerencsére felbukkant Stadler József. Ahogy önök is megírták, többször tárgyaltam vele, elmondtam neki, havi hárommillió forinttal támogassa a csapatot, cserébe segítek a stadion megvásárlásában, merthogy ez a terve. Most itt tartunk.

Várom Stadler József és az önkormányzat válaszát.”

A történet akkor lehet teljes, ha elmondja a véleményét az önkormányzat képviselője is, mivel rengeteg kritika érte (éri) a városvezetőket, mert hagyták (hagyják), hogy a korábbi sikeres futballcsapat a megszűnés szélére kerüljön. Ha most elolvassák Dorkota Lajos alpolgármester szavait, bizony meglepődnek.

Mert a jelek szerint nincs vészhelyzet, nincs dráma és nincs kilátástalanság, hanem...

„Örülök, hogy végre minket is megkérdez valaki – mondta Dorkota Lajos. – Bevallom, rendkívül rossz érzésekkel néztem, ahogy az őszi utolsó fordulóban, a Haladás elleni meccs előtt gyászszertartást tartottak a pályánkon. Műbalhénak érzem, hangulatkeltésnek, amely cseppet sem használ az ügynek. Kijelenthetem, mi, városvezetők nem hagyjuk, hogy a futball megszűnjön! Feltett szándékunk, hogy a következő szezonban olyan csapattal vágunk neki a másodosztály küzdelmeinek, amellyel feljutunk az élvonalba. Ehhez megteremtjük a feltételeket, csak jó lenne dűlőre jutni Héger Józseffel. Ő nagyjából negyvenmillió forintot kér a kft.-ért, mi pedig ennek a felét ajánlottuk. Stadler József színre lépéséről is tudok, a vállalkozó jelezte, megvásárolná a stadiont, de az az összeg, amelyet kínálna érte, nevetségesen kevés: a Dunaferr-aréna minimum egymilliárd forintot ér. Ha a jelenlegi tulajdonossal végre megegyezünk, új élet kezdődhet.”

Ha új időszámítás kezdődik Dunaújvárosban, főszerep juthat Stadler Józsefnek is. Az újra milliomos vállalkozó a Nemzeti Sportban már beszélt dunaújvárosi terveiről, most újabb részlettel toldotta meg.

„Már ott tartok, hogy hozattam egy kamionnyi sportfelszerelést– mondta Stadler József. – Van benne nadrág, mez, széldzseki, pulóver; igazán remek cuccok Portugáliából. S ha nem lesz csapatom Dunaújvárosban? Akkor fogom, és eladom az egészet. Higgye el, elviszik majd tőlem, mint a bőrkabátokat és az öltönyöket, de nekem most az a célom, hogy a futballban dolgozzak. Várom az önkormányzat vezetőinek válaszát, hajlandó lennék megvásárolni, befejezni a félkész stadiont, csak döntsenek!”

Valami mintha alakulna – csupán az egyezség hiányzik. Mindenesetre a „halott”, azaz a dunaújvárosi futball mintha feltámasztható lenne...