Az év sportembere

Ki legyen az év sportembere? Mert amikor Puljezevics Nenad már a fülével is ziccereket védett a januári kézilabda-világbajnokságon, sejthettük, hogy lesz néhány sportsiker ebben az évben is.

Jó, a vb végül korai magyar ünnepet hozott, de legalább Angolát a férfi szakágban még simán megvertük. A csapatjátékokban amúgy kitettek magukért a mieink: a vízilabda-világbajnokságon végre sikerült megelőzni az örök mumus szerbeket, más kérdés, hogy a horvát együttes a döntőben visszaállította a délszláv hegemóniát; a hokisok barátságos meccsen 2–1-re megverték a jóval magasabban jegyzett Svédországot, kár, hogy a 2013-as A-csoportos vb rendezéséért vívott csatában az északiak 70:8 arányban vágtak vissza; a futballválogatott a világbajnok olaszokkal értette meg, hogy egy átdorbézolt éjszaka után még Budapesten sem könnyű nyerni; a legnagyobb taps viszont a röplabdázóknak jár, akiknél a szokásoktól eltérően az idén több csapat indult el a nemzetközi kupákban, mint amennyi visszalépett.

Na de ki legyen mégis a legjobb? A párbajtőröző Kulcsár Krisztián Kinizsiként vágta le a soros ellenfeleket, Szávay Ágnes éves teniszkeresetével helyrebillentette a magyar államháztartást, Talmácsi Gábor talán rollerrel is megelőzte volna a világot, Filkor Attila stoplijai tesztelték az Old Trafford, a Camp Nou és az Emirates Stadion gyeptégláit, Cseh László már nyugodtan kihívhatná egy négyszázas versenyre Moby Dicket, mi több, Kovács Ágnes vénáját a felkészült doppingellenőröknek harmadszorra majdnem sikerült megtalálniuk.

S nem beszéltünk még az összesen tizenöt Eb- és vb-aranyat nyerő kajakosokról, kenusokról, a lólengésben Európa-bajnok, világbajnoki második Berki Krisztiánról, Hadfi Dániel ipponjairól, Hajnal Tamás németországi tündökléséről, Gyurta Dániel feltámadásáról, Németh Krisztián liverpooli góljairól.

A megannyi szép eredmény ellenére az év sportemberének mi mégis azt az ismeretlent választjuk, akinek nem kis köze volt a végül mérsékelt sikert hozó futball Eb-pályázat tizenháromezer oldalas anyagához. De nem azt, aki megírta – hanem aki elolvasta.