Sárga trikó, sárga föld

Talán ha vittünk volna alkoholt… A biciklizés hőskorában megmondták: ha nem bírod a fájdalmat, a hatalmas igénybevételt, kortyolj valami rövidet. No igen, követni kellett volna a nagy francia körverseny egykori versenyzőinek mintáját, akkor nincs sírás-rívás már félúton („Nem bírom tovább!”, „Sajog a hátsóm!”, „Görcsöl a lábam!”), s ezerszer jobb a hangulat. Rendőr meg csak nem bukkan fel a bicikliúton...

Egyébként remek érzés bringázni. Persze csak módjával. Szentendre például felettébb nagy távolságnak bizonyult csoportunk számára a Nyugatitól. Kivételek persze mindig vannak (vagy mi lennénk azok?), Zoli barátunk a Dunaparti kisvárosba érvén csillogó szemekkel adta ki az ukázt: „Gyerekek, ez baró, nyomás tovább Leányfaluba!”

A hullafáradt társaság levegőért kapkodott, mindazonáltal gyakorlatilag egyszerre szakadt ki a sportkedvelő torkokból: „Mit képzelsz?! Ez nem a Tour de France!”

Visszaléptünk, mint az idei viadalon a Rabobank. Pedig mi nem is doppingoltunk. Még egy üveg whiskeyt sem vittünk...

Vagy ez volt a baj? Kellett volna néhány serkentőszer, netán néhány ampulla friss, felturbózott vér, s akkor meg sem állunk Visegrádig?

Végül is már az 50-es években rájöttek a Tour menői, hogy hatásosabb az alkohol helyett a teljesítményfokozó szerek használata. Pedig hol voltak az akkori erőpróbák a mostaniaktól…

„Hülyének vagy képmutatónak kell lenniük azoknak, akik azt képzelik, hogy egy professzionális kerékpáros, aki 235 napot versenyez egy évben, egyben tud maradni serkentőszerek nélkül.” Műkedvelő csoportunk speciel ebből nem kér, a Tour első ötszörös bajnoka, Jacques Anquetil őszinte kijelentését köszöni szépen. A legendás francia csak megerősítette azt, amit amúgy is gondoltunk: naponta több száz kilométert hegyen-völgyön át végigtekerni átlag negyven km/óra sebességgel, több mint embert próbáló feladat.

Hovatovább a csoda kategóriájába tartozik, hogy a Tour de France története során eddig „csupán” egyetlen olyan halálesetről van tudomás, amelyben a dopping játszotta a főszerepet: 1967. július havának 13. napján, az az évi viadal 13. szakaszán Tom Simpson a Mont Ventoux emelkedőjén kapott szívinfarktust, s halála után a szervezetében alkohol- és amfetaminszármazékot mutattak ki az orvosok. Ehhez képest az, hogy a botrányokkal teletűzdelt 2007-es Touron menet közben a két legjobb csapat, az Astana és a Rabobank is doppingügy miatt lépett vissza, voltaképpen semmi. A lebukott kazah Alekszandr Vinokurov így próbált védekezni a vérdopping vádja ellen: „Apám vérét nem kaphattam meg, hiszen abban legfeljebb vodkát lehetett volna kimutatni.”

Az se rossz. Legközelebb a mi kis Tourunkra speciel mi is viszünk magunkkal…