Mindörökké Schmitt

Már az is gyanús volt, hogy egy ideje senki sem forszírozza a MOB soraiból, hogy Schmitt Pál „monnyon le”. Mintha végképp kifulladt volna az ellentábor offenzívája, mintha belátták volna, hogy a magyar ötkarikás mozgalmat lassan két évtizede vezető kétszeres olimpiai bajnok legitimitása és támogatottsága erősebb az általuk elképzeltnél.

Maga Schmitt is érzi, hogy elvonult a vihar, így hát csütörtökön azt találta nyilatkozni lapunknak, hogy nagy valószínűséggel a pekingi olimpia utáni tisztújító közgyűlésen is megpályázza az elnöki posztot. Miért is ne tenné? Először is, korántsem biztos, hogy bármikor is határidőt szabott volna önmagának a távozásra. Igaz, a MOB emlékezetes, 2006. augusztus 9-i zárt ülésén – állítólag – azt találta mondani, hogy ugyanazon év december kilencedikéig, a rendes közgyűlésig lemond, de miután a szigorúan „zárt” ülést követően pontosan másfél perccel a grémium egyik tagja a tőle megszokott korrektséggel már tájékoztatta is az MTI-t a történtekről, következetességet bármelyik féltől is számon kérni naivitás lenne.

Szóval, Schmitt nem vonul vissza, bolond is lenne visszavonulni most, amikor szilárdabb a támogatottsága, mint az utóbbi fél évtizedben bármikor. Sokkal kisimultabb az arca, mint egy éve volt, hatvanöt évéből tizenötöt bátran letagadhatna, visszatért a régi sármőr – akik ott voltak a csütörtök délelőtti sajtóbeszélgetésen, tanúsíthatják.

Igazából muníciójuk sincs már a rá korábban is inkább vaktölténnyel lövöldözőknek, Schmitt már nem alelnöke a legnagyobb ellenzéki pártnak, már csak az Európai Parlament 24 magyar képviselőjének egyike. Kompromisszumkészsége nagyságrendekkel nagyobb, mint valaha, mióta a kormány megadta a kért 660 milliós póttámogatást, egyetlen negatív jelző sem hagyja el a száját a koalícióról. Szóval, Schmitt marad, ahogy elnézzük a kondícióját, legalább a londoni olimpiáig. Különben is, hogy szokták mondani? Csak az ökör konzekvens…