Tripla dupla – másodszor

„Új év, új remények” – hirdette a fehérvári drukkerek töretlen bizakodását egy kisebb transzparens a lelátón a mérkőzés kezdetekor. Ezzel együtt a 2008-as esztendő első igazi férfikosárlabda-rangadója nem teljesen olyan lett, mint amilyennek az ember előzetesen megálmodta – főleg székesfehérvári szempontból. Szó se róla, a szenvedély nem hiányzott a szombat délutáni előadásból, bár ezt gyakorta inkább a keszekusza bíráskodás váltotta ki, semmint a magasba szökő szakmai láz. Pedig a honi élvonal két elitalakulatától előzetesen többet lehetett remélni a rutinpanelek alkalmazásánál, főként ha elfogadjuk a tételt, mely szerint a kosárlabda bizonyos szakmai nívó felett a stratégia művészete is.

A légiósok folyamatos évadbeli csereberéje miatt állandó izgalmi állapotban lévő Albacompnál azonban ezen a napon a játék logikáját csak esetenként lehetett felfedezni; a 13. forduló előtt hét győzelemmel és öt vereséggel álló házigazdák produkciója időről időre mozaikszerű darabkákra esett szét. Pedig Goran Miljkovics edző a minap már arról beszélt, hogy felépített, megkomponált, minőségire szervezett a védekezésük. Ehhez képest a megszokott, mondhatni unalomig ismert kosárlabdáját elővezető Dombóvár egyremásra adta a szakmai leckéket a fehérváriaknak. Hol triplákkal zilálta szét a hazai védvonalat, hol amerikai légiósai – mifelénk jócskán átlag felettinek minősíthető – improvizációs képességeit használta ki, és ami talán új szín a palettán: a kritikus pillanatokban is alapvetően higgadtan (mégis lobogva) reagáltak a Planet Leasing kosarasai, míg a pályaválasztó néhány játékosán a halvérűség jelei mutatkoztak. Hiába tehát a minőséginek mondható névsor, az Albacompból továbbra is hiányzik az a gyújtó hatású erő, amely a siker nélkülözhetetlen kelléke a profi világban. Szó se róla, akadtak jeles pillanatai a vendéglátónak is: a második játékrészben például Cory Bradford zsinórban három triplával billentette az Albacomp felé a csatát. Ám az összhatás sosem volt igazán meggyőző, a szólistává előlépőt a társak inkább csak kísérték, semmint segítették. Az alkalmi fellángolásokból (a meccs elején Velibor Radovics szórt négy perc alatt kilenc pontot, Simon Balázs is be-betalált, és ott volt ugye Bradford sorozata) mégsem lett jutalomjáték.

Dombóvári oldalon viszont Michael English megint a legjobb formáját hozta. A Missouriból érkező hátvéd a szerdai, Nyíregyháza elleni tripla dupla (16 pont, 11 lepattanó, 18 assziszt) után megint három statisztikai kategóriában rukkolt ki két számjegyű produkcióval: ezúttal 22 pont, 12 lepattanó és 14 assziszt került a neve mellé.

Ha valaki netán kételkedett, és azt gondolta, Dombóváron „vastagabban” fogott a statisztikusok ceruzája, most megbizonyosodhatott róla, hogy a 25 éves amerikai csúcsformában kosárlabdázik. Miként arról is, hogy a Planet Leasing kellő alappal jelentkezett be erre az évadra a dobogóra pályázók elitklubjába.