A 22-es mez gazdája

Néhány száz, füzetekkel, posz terekkel, zászlókkal, tollakkal, alkoholos filcekkel masszívan felszerelt, piros-fehér mezbe bújt szurkoló, egy televíziós stáb, műkedvelők terebélyes és profi fotósok gyér létszámú gyülekezete: ez várta hétfő délután a De Herdgang öltözőjéből előbújó PSV Eindhoven játékosait – köztük az 1988-ban története legnagyobb nemzetközi sikereként BEK-et nyerő klub legújabb szerzeményét, Dzsudzsák Balázst.

A hollandok nem viszik túlzásba a pihenést: az Eredivisiében felettébb szűkre, mindössze egyetlen hétre szabták a téli pihenőt, amelynek nyilván az is oka (habár a holland topfutballisták nem a hazai bajnokságban szerepelnek), hogy a nemzeti válogatott, azaz az Oranje a papírformának megfelelően különösebb megerőltetés nélkül kvalifikálta magát a nyári svájci–osztrák közös rendezésű Európa-bajnokságra.

A De Herdgang a 20-szoros bajnoki aranyérmes boszorkánykonyhája – egyszerűbben: edzőközpontja...

„...ahol nyilvánvalóan minden a labdarúgók érdekeit szolgálja... – említette magától értetődő természetességgel az evidenciát első PSV-s tréningjét követően Dzsudzsák Balázs. – Füves, mondanom sem kell, tökéletes talajú pályán folyt az első gyakorlás. Az időjárás a szél ellenére is barátságosabb, mint Magyarországon, nyolc Celsius-fokban egyáltalán nem kellemetlen edzeni. Ami a munkát illeti: semmi extrában nem volt részem, azt kaptam, amire számítottam, azaz időtartamában rövidebb, de a magyarországinál intenzívebb edzésen vagyok túl. Mindössze egy órát töltöttünk a vezetőedző irányítása alatt, aztán az erőnléti tréner vette át a keretet, néhány erősítőgyakorlatot vezényelt személyre szabottan.”

Az eindhoveni programok között mindamellett nem csupán a konditeremben felállított gépszörnyek amortizálása szerepel kötelező jelleggel, hanem a reprezentáció is, a szurkolók, a szponzorok és a média kiszolgálása.

„Az autogramosztás és a szurkolókkal közös fényképezés otthon is az életem része volt, viszont itt egy picit többen jöttek ki az edzésre, mint Debrecenben. Itt élő magyarokkal is összefutottam a drukkerek között, egyikőjük a névjegyét is átnyújtotta... Popovics Sanyi bácsival ugyancsak most ismerkedtem meg, hihetetlen tisztelet övezi Hollandiában, ez nagyon gyorsan kiderült. Este a stadionban folytatódik az év eleji felvezetés. Úgy tudom, az idény elején Hollandiaszerte banketteket tartanak a klubok, amelyeken az adott város színe-java képviselteti magát. Ahogy hallottam, a mi fogadásunkon tiszteletét teszi Eindhoven polgármestere, a főszponzor Philips vezérigazgatója, a szurkolók képviselői, szóval mindenki, akinek köze van ehhez a klubhoz.”

A kedd este 19 órakor a Fortuna Sittard ellen idei első – a télen egyetlen – felkészülési mérkőzését játszó PSV a találkozó lefújását követően kétnapos belgiumi edzőtáborba vonul. A második helyen álló Feyenoord elleni szombati rangadó előtti felkészülés a pénteki eindhoveni zárt kapus edzéssel fordul célegyenesbe.

„Szerintem mindenki lehetőséget kap a vezetőedzőtől a Sittard elleni gyakorlómecscsen, illetve az is előfordulhat, hogy már most tudja, kikre számít szombaton Rotterdamban – reménykedett a szerelésválasztáskor a 22-es számmal ellátott garnitúrára voksoló középpályás. – Bízom benne, hogy az előbbi verzió jön be. A belgiumi út tipikus bújócska, elvonulás a kíváncsi tekintetek elől, tudtommal nem is játszunk edzőmérkőzést. A trénerrel, Sef Vergoossennel az edzés előtt találkoztam, barátságos volt, a csapattársak sem viselkedtek ellenségesen, de közülük feltétlenül ki kell emelnem Danko Lazovicsot. Mielőtt Eindhovenbe érkeztem, beszélgettem a barátommal, korábbi csapattársammal, Igor Bogdanoviccsal, aki amellett, hogy egyfolytában biztatott, megnyugtatott: ha bármi gond lenne, bátran forduljak Danko Lazovicshoz, mert kivételesen rendes srác. Nos, a szerbekben egyszerűen nem lehet csalódni: nagyjából elsőként lépett oda hozzám, később ő fordította le a tréner szavait angolra, zárszóként pedig felajánlotta segítségét, bármilyen problémáról legyen is szó. Annak idején egy klubban játszott Igor Bogdanoviccsal, onnan datálódik a barátságuk, amelyet most egy telefonszámmal frissíthetek fel. Visszatérve a többiekre: akadt, akinek fogalma sem volt a programról, arról, mi vár ránk a hét végén. Amikor például Edison Méndezzel megpróbáltam néhány szót váltani a következő bajnokiról, bőszen bólogatott, hogy ja-ja, kemény meccs vár ránk az Ajax ellen... Csak később, egy másik szerb, Szlobodan Rajkovics megjegyzésére esett le neki a tantusz, hogy nem Amszterdamba, hanem Rotterdamba utazunk. Azt hiszem, ezen a téren Méndez a kisebbséget képviseli.”