Arra most ne fogadjunk nagy tételben, hogy Octavio Zambrano a májusi rügyfakadáskor is Tatabányán edzősködik majd. Nincs kizárva persze az sem, hogy megkedveli az egykori bányászváros szürke, koszos panelházainak különleges hangulatát, s az is előfordulhat, hogy addigra kívülről fújja majd, hogy a helyi kedvencek egykoron milyen meccseket játszottak a KK-ban.
A Kiprich, Plotár, Vincze csatársor góljairól nem is beszélve. Az ecuadori szakember egyelőre lelkesnek tűnik, igaz, még csak futni látta játékosait. Az emberben persze ott motoszkál a kérdés: mit keres itt? Hogyan kerül Tatabányára egy olyan edző, aki egykoron a napsütötte, sztárokkal telezsúfolt s Woody Allen után szabadon „plutóniumfelhővel” színesített Kaliforniában élt? Miért éppen Magyarországot választotta újabb állomáshelyéül, amikor innen gyakorlatilag már az óvodások közt az év játékosának választott ötéves Pöttöm Palkó is a Liverpoolhoz vagy a Barcelonához készül?
Ne szépítsük: aki csak teheti, menekül innen, s meg sem áll az Óperenciás-tengerig. Nem csoda. Százszor, ezerszer leírtuk, s mindenki elmondta: amíg nincsenek meg a feltételek, addig ne várjunk fejlődést. Stadionok, edzőpályák, kiszolgálóhelyiségek, orvosi szobák, utánpótlásképzés, tehetségkutatás. Egyebek mellett ezek hiányoznak az előrelépéshez, de valamitől még mindig vonzóak vagyunk. Lothar Matthäus esetében tudtuk, miért jött: az álomfizetés, a szerelem (a gyönyörű Marijana Kosztics...), a magyar válogatott múltba ragadt presztízse hozta ide.
S tessék, most nem győzünk találgatni, hogy Kisteleki István MLSZ-elnök éppen hol, kivel s melyik országban tárgyal az új(?) kapitánnyal. Csodálkozna-e bárki is, ha a jövő héten a belga Franky Vercauteren lépne elő a paraván mögül? Lám, Octavio Zambrano is minket, magyarokat választott. Los Angeles és New York mámorító forgataga után a szerényebb Tatabányán dolgozik tovább. Aztán ha ő is távozik, összeszámolhatjuk, meddig bírták elődei, németek, csehek, szerbek.
Mifelénk gyorsan kinyílik a messziről jött emberek szeme.
SINKOVICS GÁBOR