Engedtessék meg személyes véleménnyel kezdeni: Dzsudzsák Balázs nemcsak futballistaként, „médiaszereplőként” is jó úton halad a profizmus felé. Miután kiderült, hogy a Debrecen egykori középpályása bemutatkozik a kedd esti Fortuna Sittard–PSV találkozón, természetesen azonnal hívtuk, hogy tapasztalatait, benyomásait mielőbb megoszthassa a magyar futballkedvelőkkel. A magyar játékos SMS-üzenetben jelezte, az eindhoveni csapat edzőtáborba vonult, és utazás közben, valamint mérkőzés előtt, illetve után nem szabad telefonálni. Szerda délben azonban csöngött a telefon: Dzsudzsák Balázs maga jelentkezett. Más elbújik az újságírók elől, letagadja magát vagy csak nem veszi fel a telefonját – ebben a tekintetben a PSV legújabb játékosa üdítő kivétel.
Elnézést kérek, hogy eddig nem tudtunk beszélni – mentegetőzött Dzsudzsák Balázs. – Noha csak néhány napja vagyok itt, tudom, hogy szigorúak az előírások, és nem szeretném azzal kezdeni, hogy fegyelmezetlennek tűnök. A mérkőzésre kell koncentrálni, nem szabad mindenfelé telefonálgatni.
A legfontosabb az: hogyan érezte magát a PSV szerelésében?
Nagyszerűen! Bár a mérkőzés előtt Belgiumba utaztunk edzőtáborba, onnan buszoztunk vissza Hollandiába az esti összecsapásra…
Akkor az egész napját utazással töltötte?
Szó sincs róla! A belga edzőtábor körülbelül húsz percre van Eindhoventől, onnan pedig öt perc alatt elértünk Sittardba, vagyis nem volt nagy a távolság. A mérkőzés előtt az edző a taktikai táblára felrajzolta az első és a második félidőben szereplő csapat felállását, majd néhány korábbi mérkőzés DVD-felvételéből összevágott anyagon a védekezésről, a tolódásról volt szó.
Gyorsan megtanult hollandul…
Az edzőm is kérdezte, megértettem-e, miről van szó. A felvételek és a gesztusok alapján kisilabizáltam, mi lehet a téma, ennyiben azért a futball nyelve nemzetközi. De hogy pontosan mi hangzott el, azt persze most még nem tudom. Mindenesetre annyit értettem, hogy négy három hármas felállásban lépünk pályára, és a második félidőben én leszek a bal oldali támadó. Annyi instrukciót kaptam, hogy a támadásban a vonal mellett kell az ellenfél védelme mögé kerülnöm, míg védekezésben befelé, a pálya középső része felé kell húzódnom, hogy ott szűkítsük a területet.
Milyen volt a mérkőzés első félideje?
Az már kívülről látszott, amit amúgy is pontosan tudtam: a PSV jobb csapat, mint a másodosztályú ellenfél. Vagyis bocsánat... Még nem áll rá a szám, de úgy akartam fogalmazni, hogy a mi csapatunk jobb, mint a Fortuna Sittard, és ez ki is derült. Leginkább akkor, amikor elvesztettük a labdát, mert viszonylag gyorsan, mondhatnám, különösebb erőfeszítés nélkül vissza tudtuk szerezni.
Gondolom, alig várta már, hogy vége legyen az első félidőnek.
Sef Vergossen azt mondta, legyek teljesen nyugodt, játszszam azt, amit tudok, élvezzem a futballt, vállalkozzak bátran. Szerencsére az első labdaérintés jól sikerült. Nagyon közel jött hozzám az ellenfél védője, és nem tudtam máshol átpasszolni a labdát, csak a lábai között. Nem akartam ezzel a pimasz csellel bemutatkozni, de így alakult, és hallottam, hogy a közönségnek is tetszett a megoldás. Bár hozzáteszem, bármelyik csapat tagjai mutattak be valamilyen szép megoldást, azonnal tapsoltak a lelátón. Engem már az is meglepett, hogy több mint kétezren jöttek ki, és legnagyobb megdöbbenésemre a lelátón felfedeztem egy Dzsudzsák feliratú táblát. Nagyon jólesett, ráadásul meccs közben hallottam, hogy magyarok is vannak a tribünön, akik nekem szurkolnak. Az is nagyon hízelgő volt számomra, hogy az öltöző és a csapatbusz között megtett úton rengetegen kértek autogramot és közös fotót.
A tudósítások szerint a PSV sokkal visszafogottabban játszott a második félidőben.
A szakvezető ezt nekünk is mondta. Igaz, utána hozzátette, hogy velem meg volt elégedve, a teljesítményem elsőre nagyon jó volt. Én is úgy éreztem, hogy nem ment rosszul, négyszer-ötször sikerült a védőmet átjátszva támadást vezetni a szélen, és az egyik beadásomból a csapattársam jó helyzetből fölélőtt. Sajnáltam, mert gólpasszal bemutatkozni mégiscsak jobb lett volna…