Vagyonokat adtak érte

Nicolas Anelka kacskaringós pályafutásának legújabb állomása a Stamford Bridge. A támadó már hónapok óta elvágyott a Bolton Wandererstől, amióta Raymond Domenech szövetségi kapitány visszahívta őt a francia válogatottba, s úgy fest, Thierry Henryval együtt ők alkotják majd a „kékek” ékpárját a nyári Európa-bajnokságon, újból megnőtt az igényszintje a „Le Sulk” – francia-angol vegyes nyelven: a hallgatag, a mogorva, a durcás – becenévre hallgató Anelkának.

„Olyan csapatban akarok futballozni, amely trófeákat nyer, márpedig a Bolton nem ilyen” – nyilatkozta a francia, és Doug Pingisi, az ügynökként fungáló gyermekkori barát a múlt péntekre nyélbe ütötte az üzletet Gary Megsonnal, a Wanderers menedzserével.

Az igazat megvallva kevesen számítottak rá, hogy a kilencvenes évek második felének ügyeletes csodagyereke még egyszer az életben neves csapathoz kerülhet. Ám a remény hal meg utoljára, s a hatalmas termetű, ellenállhatatlan center felkeltette Avram Grant, s ami ennél fontosabb, a Chelsea-főnök Roman Abramovics érdeklődését.

Anelka 15 millió fontért (22.5 millió euró) a Stamford Bridgere került, nem is átmenetileg, hanem 2011 nyaráig. Szombaton, a Tottenham ellen – közös edzés nélkül – be is mutatkozott. Az 58. percben állt be a perui Claudio Pizarro helyére, egyszer a lécet, egyszer a kapufát találta el, egyszer pedig Radek Cerny kapus védett bravúrosan.

„Eredetileg nem terveztem Nic bevetését, de mivel Didier Drogba és Salomon Kalou elutazott az Afrika-kupára, Andrij Sevcsenko sérült, Claudio Pizarro pedig meccs közben szenvedett sérülést, nem volt más választásom. És akkor sem remélhettem volna tőle többet annál, amit harminckét perc alatt nyújtott, ha évek óta nálunk játszik” – mondta új kedvencéről Avram Grant. Anelka, akit egykoron Arsene Wenger fedezett fel, s csábított el Párizsból az Arsenalhoz, tulajdonképpen akkor kezdte aprópénzre váltani a tehetségét, amikor 1999 júliusában, két és fél év után elhagyta a Highburyt, és egy 35 millió euró értékű transzferrel az előző évi BL-győztes Real Madridhoz szerződött. Wenger szerint ez volt az a pillanat, amikor félresiklott a szép reményű csatár karrierje – tény, hogy ettől kezdve egyértelműen a pénz játszotta a főszerepet pályafutása alakulásában.

Madridi időszakát ugyan nem lehet feltétlenül balsikerűnek minősíteni – szerepet vállalt a nyolcadik BL-győzelem kivívásából, méghozzá a Bayern München ellen az elődöntőben (Madridban, majd Münchenben) szerzett góljaival –, de sikeresnek sem. Egy tény: hányattatása ezzel a lépéssel vette kezdetét.

Közben egy Európa-bajnoki cím is bekerült a zsákjába (2000), de amikor Raymond Domenech kihagyta őt a két évvel ezelőtti világbajnokságra utazó francia válogatottból, megharagudott. És mégis Domenech volt az, aki visszahívta, ráadásul manapság – mint említettük – Henry mellett ő számít a csatárduó másik biztos pontjának. És a Chelsea-kontraktussal a klubkarrierje is révbe érkezett.