Elgurult gyógyszerek

Kokszoló, de azért „ártatlan” kerékpárosokKokszoló, de azért „ártatlan” kerékpárosok

A Tour de France közelmúltjának főszereplője volt Lance Armstrong és Jan Ullrich – és nem csupán szakmailag. Ullrich először 2002-ben bukott meg extasyval, csapata, a TMobile kirúgta, de két év múlva visszavette, hogy az ő nevét is tartalmazó Fuentes-lista előkerülésekor ismét megváljon tőle. Hősünk hónapokon keresztül bizonygatta ártatlanságát, dacára az ellene szóló, sokasodó bizonyítékoknak.

Aztán egyszer csak előbb önként adott DNS-mintát, majd hirtelen visszavonult – azután, hogy fél éven keresztül vétlennek vallotta magát.

A Fuentes doktornál talált vérminták megegyeztek az Ullrich által adott DNS-mintával. Talán mégsem véletlenül vonult vagy vonultatták vissza…

Armstrong Ullrichhal ellentétben sosem bukott le, s bár lelkesen gyanúsítgatták, fogást nem találtak rajta.

A legutóbbi Tour sem a sportról marad emlékezetes.

A 2006-os Vuelta-győztes kazah Alekszandr Vinokurov hatalmas fölénynyel nyerte meg 13. szakaszt, a következő napon csak vegetált, hogy aztán hihetetlen feltámadással megnyerje a 15. – hegyi – etapot, majd zokogott, miután pozitív mintája után kizárták. Egy évre meszelték el, erre bejelentette visszavonulását, aztán még vagdalkozott egy jót, sokakat rettegésben tartva kitálalási szándékával.

Kár volt visszatérnie az egykori világelsőnek

A svájci Martina Hingis fantasztikus pályafutás után vonult vissza – először – 2003-ban, sorozatos boka- és csípőbántalmai miatt. Hingis volt minden idők legfiatalabb világelsője, 209 héten át állt a világranglista élén, 1997-ben a négy nagy torna közül csak a Roland Garrost nem tudta megnyerni. Viszszatért, sikerült WTA-tornát is nyernie, de aztán dicstelen búcsúra kényszerült.

Saját maga jelentette be, hogy a wimbledoni teniszbajnokságon levett mintája pozitív eredményt hozott, a döbbenetet pedig fokozta, hogy nem doppingszert, hanem kokaint találtak a szervezetében.

Hingis megelőzve a Nemzetközi Teniszszövetség eltiltását, könnyeivel küszködve elmondta, biztos ártatlanságában, mert túlságosan fél a kábítószertől ahhoz, hogy ilyesmit szedjen. Természetesen a teniszező képviselői azt sem látták biztosnak, hogy valóban védencüktől származik a kérdéses minta, főleg hogy a későbbi doppingtesztje már negatív lett.

„Évekbe telne, mire sikerülne pontot tenni ennek az ügynek a végére, én pedig nem akarom azzal tölteni a következő időszakot, hogy a doppinghatóságokkal hadakozom – mondta Hingis. – Biztosíthatok mindenkit, sohasem használtam kábítószert.”

Ha valaki biztos az igazában, miért futamodik meg? Bizonyíthatná például, hogy nem bűnös…

Atom-tengeralattjárók a feszített víztükör alatt

Az úszóknál is nagy a hagyománya a „különleges módszereknek”, a doppingellenes világháború többek között az NDK nőnek álcázott úszó férfihormonbombái miatt robbant ki. A sportágban azóta is vannak lebukások, érdekes visszavonulások és nem kevésbé furcsa szerzetek.

Ilyen például az ezredforduló ausztrál torpedója, Ian Thorpe, aki tucatnyi olimpiai és világbajnoki aranyérem, számtalan világcsúcs után 2006-ban vonult vissza, miután „gyanús” doppingtesztet produkált (tesztoszteron-, epitesztoszteron- és a luteinszintje volt abnormálisan magas), pedig vétkességét nem tudták bizonyítani. Nem is vizsgálták – „elegendő bizonyíték hiányában”. Thorpe szerint élversenyzői szervezete reagált törvénytelenül a traumákra, de az igazságáért vívott harc helyett inkább visszavonult. Némelyek sötét titkokat sejtenek a háttérben, szerintük Thorpe abnormális alkata (pl. 54-es lábmérete) merőben szabályellenes módszerekről árulkodik.

Az aktuális csodaúszó, az amerikai Michael Phelps arra biztatja Thorpe-ot, hogy induljon Pekingben, mert ezzel tisztázná magát. A világverő Phelps (és honfitársai) lihegésmentes győzelmei és világcsúcsai is sokaknak gyanúsak, az összeesküvés-elméletek gyártói szerint a doppingellenőrök részrehajlása és persze a hiperúj, kimutathatatlan szerek miatt nem akadt vele/velük eddig gond.

A holland Inge de Bruijn csodaeredményeivel kapcsolatban is sok a kétely. A hollandok hősnője a koraérett tinik sportágának Tina Turnerje, harmincévesen még olimpiát nyert Athénban, de eleve

„túlkorosan” robbant be a legjobbak közé. Több mint gyanús, hogy három hét alatt hét világcsúcsot ért el. Bruijn kisasszony acélos állkapcsát rögtön közös nevezőre is hozták Thorpe uszony méretű lábfejével. A bevallottan férfias edzésmunkát végző holland úszónő tagadott, és harminchárom évesen visszavonult – „hivatalos” vád egyszer sem érte.

Marion Jones nem jó ómen, saját magának sem

Aki-ami vele közelebbi kapcsolatba került, arra eltiltás, börtön vagy elkobzás vár. Utóbbi például olimpiai érmeire és a versenyeken nyert pénzdíjaira, amelyeket azután vettek tőle vissza, hogy pozitív A-teszt és számos őt terhelő (többek között a BALCO vezetője, Victor Conte és volt férje, C. J. Hunter részéről) vallomás után bevallotta: „tudtán kívül” két évig használta a BALCO-laboratórium „Tiszta” nevű készítményét. Jonesra az eltiltás mellett féléves börtönbüntetés vár hamis tanúzásért. Volt férjei közül Tim Montgomery, a 100 méteres síkfutás egykori világcsúcstartója 2005-ben visszavonult, miután eltiltották, mert kapcsolatba hozták a BALCO-laborral, bár pozitív tesztje neki sem volt. Vele szemben is eljárás folyik, ugyanazért a csekkhamisításért, amiért volt közös edzőjüket, Steve Riddicket öt év három hónapra ítéltek. Jones első férje, a súlylökő C. J. Hunter a 2000-es olimpián bukott le. Akkor mindenki a nagydarab vétkes nejét sajnálta, de Marion Sydneyben mindent kibírt, és szárnyalt. Meg sem állt három olimpiai aranyig – doppingturbó-meghajtással.