Tizenhárom mérkőzés, tizenhárom győzelem, 34–12-es gólkülönbség. A számsor a Real Madrid idénybeli hazai mérlegét mutatja a tétmérkőzéseken, és a csapat erre építve próbálta meg eltüntetni a Palma de Mallorcán összeszedett egygólos (1–2) hátrányát a Király-kupa nyolcaddöntőjében. A feladat önmagában nem tűnt lehetetlennek, mert a Mallorca a Primera Divisiónban a kiesés elől menekül (két ponttal áll jobban, mint a már a Segunda Divisiónt ígérő pozícióban veszteglő Osasuna), idegenben csak két győzelme van, de azt sem volt szabad elfelejteni, hogy a kupában nem nagyon megy a Realnak. A királyi gárda másfél évtizede nem nyerte el ezt a trófeát, miközben az 1993-as sikere óta minden más fontos serleget (bajnoki, Spanyol Szuperkupa, BL) legalább háromszor megnyert, de még Világkupából is jutott neki kettő, Európai Szuperkupából meg egy.
A Mallorca ellen aztán úgy kezdett a csapat, hogy negyedóra alatt már az összesítésben is kétgólos előnybe kerülhetett volna, de sem a folyamatosan próbálkozó Javier Saviola, sem Guti nem járt szerencsével – és ekkor még csak a ziccerig jutókat említettük. A folytatásban sem változott a helyzetkihasználás, és ez arra ösztökélte Bernd Schuster edzőt, hogy a szünetben beküldje Ruud van Nistelrooyt. A legutóbb a Levante elleni idegenbeli mérkőzést a duplájával egyedül hozó holland ezúttal nem tudott érdemben hozzátenni a Real játékához, és miután senki sem lépett a helyébe, ráadásul Ariel Ibagaza még be is vette a hazaiak kapuját, a Real Madrid az egymást követő második kiírásban esett ki a Király-kupa nyolcaddöntőjében.