Néhány biztató szó, egy utolsó jó tanács az edzőtől, és a 17 éves fiatal támadó a „nagyoktól” ellesett sportszárigazítás után elszánt tekintettel elindul az oldalvonal felé, hogy élete első felnőttmérkőzésén pályára lépjen az Internazionalében.
Az eseményről, amely a milánói együttes csütörtök esti, Reggina elleni, továbbjutást érő kupatalálkozóján (3–0) történt a 82. percben, normális esetben valószínűleg még a klub honlapján is csak kis hír számolt volna be, a San Siróban lejátszódott jelenet azonban ezúttal különös jelentősséggel bírt. A szóban forgó ifjú tehetség ugyanis nem más, mint Filippo Mancini, a vezetőedző Roberto fia.
A korábban csupán az egyesület Primavera-gárdájában szereplő nagyobbik Mancini fiú (a kisebbik, Andrea az Inter serdülőcsapatában játszik) a tudósítások szerint egy, a képességeit egyelőre meghaladó mozdulat utáni pontatlan keresztlabdával vétette magát először észre, később azonban a varázslatok bemutatása helyett megelégedett az apai – bocsánat, edzői... – parancsok teljesítésével.
„Azt kérte tőlem, hogy próbáljam a legegyszerűbb megoldásokat választani – emlékezett viszsza a taktikai utasításokra Filippo Mancini. – Hogy édesapám nyomdokaiba léphetek? Ezt majd a jövő eldönti, mindenesetre ilyen névvel nehéz igazán nagy pályafutást befutni.”
Szó mi szó, valóban óriási szenzáció lenne, ha a játékosként a Bolognában, a Sampdoriában, a Lazióban és a Leicesterben megforduló, korábbi 36szoros olasz válogatott édesapjához hasonlóan Filippo is meghatározó tagja lenne valamikor a squadra azzurrának. Ám hogy ez nem holnap következik be, jelzi, hogy az Olasz Kupa negyeddöntőinek párosítása (egyebek mellett Inter–Juventus) ismeretében Roberto Mancini rögvest leszögezte, fiának meg kell elégednie a csütörtökön kapott néhány perc játékkal – a következő körből már kimarad.
„Kicsit meghatódtam csütörtökön, eszembe jutott az én bemutatkozásom is, azt azonban abszolút kizártnak tartom, hogy Filippo a Juventus ellen is pályára lépjen” – húzta meg a határt fia számára a szakvezető, majd a Milan cataniai, gyanúsan „fájdalommentes” szerdai kupakudarcára utalva kijelentette: „Nehéz megítélni, mennyire fontos manapság a sorozat, én csak annyit tudok, hogy az Inter nyerni akart. Még sohasem láttam olyan csapatot, amely akár a legjelentéktelenebb, tét nélküli mérkőzésen ne a győzelem reményében futott ki a gyepre.”
Az „apám az edzőm” jelenségre amúgy nem csupán az Internél találunk példát. Hogy mást ne mondjunk, a városi rivális Milannál is átesett már a tűzkeresztségen Davide Ancelotti, a vezetőedző Carlo 18 esztendős fia: a középpályás a piros-feketék őszi, Dinamo Kijev elleni barátságos találkozóján ölthette magára először a nagycsapat mezét. Az már más kérdés, hogy a neki adatott több mint három perc alatt nem sikerült a labdával találkoznia...