A legfontosabb csata jön

Vasárnap este mind a négy kül döttség lázasan csomagolt a bergeni Scandic Hotelben. A fehéroroszok hazafelé, a magyar, a spanyol és a norvég válogatott játékosai pedig Trondheimbe, a középdöntő helyszínére. Nem nagy utazás, alig egy óra a levegőben, mégis ráment a csapatok pihenőnapjának jó része, miközben a csoportmeccseket is Trondheimben játszó s onnan továbblépő trió (Franciaország, Svédország, Izland) a regenerálódásra szánhatta a hétfőt.

A magyar válogatott hármas körbeverés után végül első helyen végzett a C-csoportban, s bár ez hatalmas dicsőség, hosszú távon talán jobb lett volna a mieinknek, ha „csak” a második helyen zárnak. Persze ez nem a magyar fiúkon múlt (Németországnak kellett volna legyőznie Spanyolországot), de a helyzetünkön sokat javított volna egy pont nélkül a középdöntőbe érkező spanyol együttes. Így ugyanis körbeveréssel kialakulhatott volna a hármas pontegyenlőség a magyar, a svéd és a spanyol együttes között (ha mi esetleg kikapunk a svédektől, de a spanyolok elverik őket), s ebben az esetben sokat segíthetett volna az Eb első napján aratott hétgólos győzelem. A németek klasszis védekezőspecialistája, Oliver Roggisch még az utolsó csoportkör előtt ígérte meg nekem, hogy legyőzik Spanyolországot. „A magyarok elleni játék csak a kezdet volt, sokkal jobban fogunk kézilabdázni a folytatásban. Legyőzzük a spanyolokat is…” – mondta Roggisch, miközben jó öt percet vártunk együtt a bergeni Scandic Hotel kiszámíthatatlanul közlekedő felvonójára. Vasárnap, a vacsoránál aztán újra összefutottunk, s a világbajnok játékos egy fintor kíséretében széttárta a karját, amikor számon kértem rajta ígéretét…

Persze hasznosabb előre tekinteni, s kedd este legyőzni a svéd együttest. Skaliczki László tanítványai hétfő délután futottak be a Posten-kupa idején már „belakott” trondheimi Britannia Hotelbe, ahol hatalmas volt a nyüzsgés, hiszen szinte egyszerre futott be a három, Bergenből érkező válogatott. A mieinknek kevesebb csomagot kellett cipelniük, hiszen nem fért fel a repülőre a magyar delegáció tizenkét táskája. Ez azonban már meg sem lepte a játékosokat, hiszen amikor január 11-én hajnalban először érkeztek Trondheimbe, az összes csomag hiányzott. Skaliczki László este fél nyolckor vezényelt edzést a középdöntőnek otthont adó csarnokban. A trondheimi meccsekre kicsit átalakult a magyar keret, hétfőn ugyanis hazautazott a harmadik számú kapus, Mikler Roland (ő Fazekas Nándor sérülése miatt utazott Norvégiába, ám a Gummerschbach kapusa szerencsére rendbe jött) és Gulyás Péter. A jobbszélső bokája a németek elleni csoportmérkőzésen fordult ki, s hétfőre egyértelművé vált, hogy nem jön rendbe az Eb végjátékáig. Gulyás helyett a dunaújvárosi Nagy Kornél érkezett, a jobb szélen pedig az átlövő Mocsai Tamás tehermentesítheti majd Iváncsik Tamást.

Hat csapat maradt érdekelt az olimpiai selejtezős helyekért zajló különversenyben. A mi águnkon Magyarország, Svédország és Izland, míg az I-es csoportban Norvégia, Szlovénia és Montenegró. A házigazda jó eséllyel pályázik az elődöntőre, őket ki is vehetjük a számolgatásból. A trondhemi csoportban keddi riválisunk, a középdöntőbe ugyancsak két ponttal érkező Svédország a legnagyobb vetélytárs. Ha ma nyerni tudna a magyar csapat, nagyon közel kerülne céljához, hiszen nem valószínű, hogy Izland vagy a másik ágon Montenegró és Szlovénia (mindhárom gárda pont nélkül kezdi a középdöntőt) elénk tudna kerülni, ha mi megelőzzük a svédeket.