A magyar kapcsolat

Bár Szerbia csak csütörtökön mutatkozik be a Fed-kupa Euro-afrikai zónája első csoportjának küzdelmeiben a budapesti Syma-csarnokban, déli szomszédaink két megasztárja, Ana Ivanovics és Jelena Jankovics már kedd este óta Budapesten tartózkodik. A vasárnap befejeződött Australian Open második helyezettje, a szép Ana szerdán délelőtt sajtóértekezletet tartott a verseny színhelyén. Melbourne-ben tapasztalt vonzalma a világoskék szín iránt mit sem csökkent az eltelt néhány napban: most is az ég színét idéző melegítőalsóban érkezik. Fahéjszínű arcbőrén az ausztrál nyár nyomai, a mosolya olyan őszinte, amilyet világsztároktól nem szoktunk meg.

Négy napja lett második Melbourne-ben, másképp fogalmazva elveszítette a Marija Sarapova elleni döntőt. Ez most siker vagy kudarc?

Sohasem jó veszíteni, s természetesen nagyon szomorú voltam, amikor befejeződött a Marija elleni döntőm, de aztán elkezdtem reálisan értékelni a történteket. A tavalyi Roland Garros után életemben másodszor kerültem be Grand Slamtorna fináléjába, előretörtem a világranglista második helyére – persze, hogy életem eddigi legnagyobb sikere ez!

Kétszer megverte már Sarapovát – igaz, abból a kettőből az egyik meccset sérülés miatt az orosz lány feladta –, biztosan tudja, mi a kulcsa a legyőzésének.

Persze: az első pillanattól az utolsóig nyomás alatt kell tartani, egyenletesen magas színvonalon kell teniszezni. Nekem kell szereznem az első pontokat, az adogatójátékaimat biztosan kell hoznom, nem szabad engedni, hogy az ő akarata érvényesüljön. Elmondva mi sem egyszerűbb ennél, ám a valóságban…

Mondja, ez most a trend a teniszben, hogy magas, gyönyörűséges lányok játsszák a döntőket? Sarapova és ön ugyanaz a zsáner, mindketten hatalmasat adogatnak, csak éppen ő szőke, ön meg barna...

Nahát, ne bolondozzon! A teniszben éppen az a szép, hogy mindenféle testalkatú, küllemű játékos felérhet a csúcsra. Justine Heninnel például semmiben sem hasonlítunk egymásra...

Mennyire értékelik otthon, Szerbiában a sikereiket? Önre, Jankovicsra, Djokovicsra gondolok...

Kicsit már sok is az ünneplés. Azért hátborzongató a tudat, hogy egész Szerbia ébren volt két héten keresztül, csak hogy éjjelenként a mi meccseinket nézhesse. Komolyan mondom, a tenisz lassacskán népszerűbb sportág lesz nálunk a futballnál.

Gyerekként ki volt a példaképe?

Természetesen Szeles Mónika, az ő meccseit látva kezdtem el teniszezni. Ha belegondolok, hogy most meg én vagyok a példakép... Az különben rengeteget segít, hogy vagyunk néhányan most jó teniszezők Szerbiában. Nagyjából egykorúak lévén szinte húzzuk egymást előre a világranglistán, hihetetlenül erős a motiváció. Szerencsés csillagállás.

Egyszerre robbantak be, mégis különbözők.

Persze. Például abban is, hogy mindhárman elhagytuk hazánkat egy adott pillanatban, de Novak Németországba költözött, Jelena az Egyesült Államokba, én meg Svájcba.

Csak nekünk tűnik úgy, hogy sok a magyar vonatkozás a karrierjében, vagy tényleg így van?

Létezik a magyar kapcsolat. Szeles Mónika, aztán Kuhárszky Zoltán, aki a második edzőm volt, s talán vele fejlődtem a legtöbbet, meg Szávay Ági, akit a barátnőmnek mondhatok, s akivel valaha egy menedzserirodához tartoztunk. Határozottan létezik a „magyar vonal”. Imádom Budapestet, különösen éjjel…

Nocsak, szeret bulizni?

Nem erre gondoltam, hanem hogy csodálatosan szép az éjszakai Budapest látványa. Amúgy most még nem sok minden csábít el a tenisztől, nem vagyok mulatozós fajta. Nem esik nehezemre időm nagy részét a tenisznek szentelni, tökéletesen leköt, kielégít.

És a kedvenc színe? Melbourneben előszeretettel játszott világoskék ruhában...

Nem véletlenül. A pályaborítás ugyanis szintén világoskék volt, így beleolvadtam a háttérbe... De ez csak vicc, valójában a kék szín áll nekem a legjobban.

Ott lesz az olimpián?

Még szép! Sokakkal ellentétben, akik nem tekintik igazán fontosnak teniszben az olimpiát, én azt vallom, hogy ez az ötödik Grand Slam-torna. Ráadásul még a hazámat is képviselhetem, szóval dupla motiváció. Illetve tripla, mert még sohasem jártam a kínai fővárosban, roppant kíváncsi vagyok rá.

Kétszer játszott már Grand Slam-döntőben, de még egyszer sem győzött. Mi kellene hozzá?

Még mindig csak tanulom a teniszt, és szerintem nem haladok rosszul. Most, Melbourne-ben például sokkal jobban játszottam, mint tavaly nyáron a Roland Garros fináléjában.

Több mint hárommillió dollárt teniszezett össze, a szponzori pénzről nem is beszélve. Mit csinál vele, befekteti?

Van valami jó tippje? Különben nem érdekel a pénz, nem azért teniszezem. Megbízom a szüleimben és a befektetési tanácsadómban, ők kezelik a nyereményeimet.

Kit tart a világ legjobb játékosának?

Egy időben Patty Schnydert sehogyan sem tudtam legyőzni, manapság pedig a Williams nővéreket becsülöm nagyon sokra. De lám, Melbourne-ben megvertem Venust!

Szeret enni?

Nagyon, ezért is nem foglalkozom komolyan azzal, hogy a modellpályát válasszam, no meg azért sem, mert unalmas. Kedvencem a kínai és a japán kaja, a szusi – de gyerekkoromban folyton pizzát és pastát ettem…