Egyessel az első helyért

Talmácsi Gábornak a világbaj noki címe megszerzése után néhány órával tették fel először a kérdést, lecseréli-e 14-es rajtszámát az 1-esre. Akkor azt mondta: megtartja az eredetit, mert a szívéhez nőtt, mert szerencsét hozott, mert sok-sok szép emléke fűződik hozzá.

Aztán persze ahogy az már lenni szokott, ez a történet sem ért véget ennyivel – pedig a nyolcadliteres kategória magyar világbajnoka általában gyors döntéseiről híres, ezért is tud ennyire sikeres lenni.

Rajtszámkérdésben azonban más volt a helyzet.

December közepéig tartotta magát eredeti elhatározásához, hogy megtartja a 14-est – ennek megfelelően ezzel a rajtszámmal nevezték be a 2008-as évadra. Utána jöttek az ötletek barátoktól, ismerősöktől, sőt a szüleivel még ismeretlenek is üzentek.

Volt, aki azt mondta, Valentino Rossit utánozza, azért nem rakja fel az egyest, mások egyszerűen megkérdezték: mitől tart, miért nem meri használni a világbajnoknak járó rajtszámot?

Amikor kezdett megbarátkozni az egyes motor gondolatával, valaki azt mondta, ezt a rajtszámot használni olyan, mintha már végzett volna mindennel, mintha már nem lenne több dolga az életben a versenypályán.

Megint megingott.

Majd újra. Éppen akkor, amikor belegondolt, talán ez az egyetlen esélye, hogy ő legyen a „Number One” – az egyes.

A döntő pillanat önéletrajzi könyve szekszárdi dedikálásán érkezett el. Jöttek az emberek sorba, ő felnézett, aláírt, ha kellett, névre szólóan, máskor csak a sajátját kanyarította oda, a lehető leggyorsabban haladt – ezúttal nem a győzelem volt a motiváció, hanem hogy a lehető legtöbb szurkolóját „kiszolgálja”.

Idős ember lépett oda az asztalhoz, és nemcsak a könyvet tette le Talma elé, hanem egy régi, megsárgult, fekete-fehér fényképet is, amelyen ő maga ül egy versenymotoron. A fején sisak, a motoron egyes rajtszám.

„Különleges pillanat volt – néhány másodpercre mintha megállt volna az idő. A bácsi valószínűleg magyar bajnok lehetett annak idején, de nem mondta, nem volt idő beszélgetni. Ám ahogy nézett, az a büszke arckifejezés, amellyel a fotóra pillantott, jelzésértékű volt számomra. Nem mondta, de valahogy azt olvastam ki belőle: legyél te is egyes! Mintha fentről küldték volna, mintha jel lett volna. És én abban a pillanatban döntöttem…” – mondta a világbajnok.

Talmácsinak aztán eszébe jutott, hogy az egyes is hozott már szerencsét neki korábban: amikor gyerekként, az 50 köbcentisek között bajnok lett, az egyes rajtszámot használta, büszkén viselte. Ráadásul azt is tudja, ha felmegy a 250-esek közé, nem lehet rögtön egyes (az csak a világbajnoknak dukál), úgyhogy nem „csalja meg” a 14-est, hanem hamarosan visszatér hozzá.

Az elmúlt másfél héten megtartott teszteken már az egyest használta.

„Az egyik oldalra saját kezűleg tettem fel az egyest a motorra, és mit mondjak, nagyon jó érzés volt. Ez mindig emlékeztet arra, hogy én vagyok a világbajnok, mert talán furcsa, de nem ez tölti ki a hétköznapjaimat, sőt néha el is felejtem” – mondta Talmácsi, aki már azt is kitalálta, hogyan tegye különlegessé az egyest. Aki ismeri, tudja, világbajnokunk divatmániás, nem volt tehát meglepő, hogy a rajtszámmal is újít. Swarowski kristályokkal rakja körbe a számot, hogy csillogjon-villogjon, ugyanúgy, ahogyan az érem, amelyet tavaly novemberben akasztottak a nyakába. Pontosan akkor, amikor először felvetődött a rajtszámkérdés…