A listavezető Inter a kiesés elkerüléséért harcoló Empolit fogadta a Serie A 21. fordulójában, és bár a vendégegyüttes mindent elkövetett a pontszerzés érdekében (ebben az idényben már sikerült nyernie a San Siróban 1–0-ra a Milan ellen), a kék-feketék végül otthon tartották a három pontot. Az Inter vitatható 11-essel szerzett vezetést (Ibrahimovic már 14 találatnál jár, és ezek felét tizenegyesből szerezte ), majd Vieira buta kiállítása miatt emberhátrányba került, de a második félidőben túlélte a vendégek rohamait, Julio César még Saudati büntetőjét is hárította, így maradt az 1–0-s végeredmény. (Az Internazionale a legutóbbi négy tétmeccséből hármat játszott végig úgy, hogy több mint egy félidőn keresztül emberhátrányban volt, és egyszer sem kapott ki!) A mérkőzés után Roberto Mancini, a listavezető edzője így értékelt:
„Nem tudom, Vieira mit mondott a játékvezetőnek, de az biztos, hogy az első sárga lapja jogtalan volt, így nem kellett volna kiállítani. Mint ahogy a játékvezető tévedett mindkét tizenegyesnél is: sem a miénk, sem az Empolié nem volt büntető, azaz a bíró három súlyos hibát is elkövetett a találkozón. Szerintem abszurd befújni az olyan kezezéseket, mint itt Vannucchié volt, aki biztosan nem szándékosan ért kézzel a labdához, vagy mint amit szombaton a Livorno javára ítéltek.”
Mancini rendkívül sportszerű nyilatkozatával összhangban voltak Alberto Malesaninak, az Empoli trénerének szavai: „Sajnos a játékvezető zaklatott hangulatban vezette a találkozót, bár mi is hibásak vagyunk abban, hogy nem sikerült pontot szereznünk. Nem mondom, hogy a bírók segítik a nagyokat, de túl nagy a nyomás rajtuk.”
Nem hivatkozhat viszont játékvezetői hibákra a Roma, amely úgy kapott ki 3–0-ra Sienában, mintha nem bajnokesélyes, hanem a bentmaradásért harcoló kiscsapat lenne. A „farkasok” gyakorlatilag legerősebb összeállításukban léptek pályára (Panucci helyett Cassetti volt a jobbhátvéd, ez aligha zavarta meg alapjaiban az összjátékot), ám a máskor olajozottan működő fővárosi együttes ezúttal képtelen volt felvenni a meccs ritmusát. A Siena a sérült Locatelli helyén pályára küldött friss igazolás, az egykor a Romában is megforduló marokkói Huszin Hardzsa vezetésével már a 12. percben gólt szerzett, és ezt követően is úgy játszott nagy nevű ellenfelével, mint apa a lüke fiával. A toszkánok fölényére jellemző, hogy három góljuk mellett lőttek két kapufát is, azaz sikerük jogosságához szemernyi kétség sem férhet. „Igazságos végeredmény született – kezdte értékelését Luciano Spalletti, a Roma szakvezetője. – A Siena tökéletesen futballozott, mi viszont fejben mintha ott sem lettünk volna a pályán. Szünet után valamit javult a játékunk, de ez is kevés volt. Ha a jövőben is lesznek ilyen látványos visszaeséseink, akkor nem érdemes nagy célokat kitűzni magunk elé.”
Csalódást okozott szurkolóinak a bajnokság „harmadik ereje”, a Juventus is, amely képtelen volt hazai pályán legyőzni a sereghajtó Cagliarit. Claudio Ranieri, a Juve mestere Tiago kezébe adta a karmesteri pálcát, ami így utólag igen rossz döntésnek tekinthető, a nyáron igazolt középpályás ugyanis sokadszor bizonyította, hogy képtelen megtalálni az összhangot Pavel Nedveddel és Alex Del Pieróval, a zebramezes csapat előrejátékának két alapemberével. Mindeközben a Cagliari keményen védekezett, a második félidőben pedig vérszemet kapva elkezdett támadni is, és ha Larrivey kicsit pontosabban céloz, vagy Belardi rosszabbul helyettesíti Buffont, mint ahogy tette, akkor a szárdok akár nyerhettek is volna a Stadio Olimpicóban.