Dísztelenné vált pávák

Ha a nemzetközi futball mélyre püléseiről beszélünk, a legkézenfekvőbb példa alighanem a Leeds United zuhanása: a nem is oly rég még tündöklő „pávák” ma – elnézést az angol harmadosztály rajongóitól – a szemétdombon kapirgálnak. A korábbi BEK-döntős (1975) és háromszoros angol bajnok a 2001-es BL-elődöntő óta süllyed lefelé, és a League One táblázatán elfoglalt nyolcadik helye alapján a második vonal is jelentős távolságra került tőle.

Álljunk meg két mondat erejéig a „pávák” becenévnél, az elnevezés ugyanis a klubtörténet kezdeteire nyúlik vissza, ráadásul tipikusan angolos. A megfejtés: a stadionnak is otthont adó leedsi Elland Road régen az Old Peacock Grund nevet viselte az utca leghíresebb intézménye, a ma is működő Old Peacock Pub (Öreg Páva pub) után.

A Leeds United 89 éves története során a legnagyobb mulatságokat a hatvanas és a hetvenes években rendezték a Leeds szurkolói, amikor a csapat Don Revie menedzser vezetésével 1965 és 1974 között a bajnokságban mindig a legjobb négy között végzett, és előfordult olyan is, hogy a húsztagú keretből tizenheten voltak válogatottak (az edzőről lásd keretes írásunkat). Bár Revie utódjának, Brian Cloughnak csak 44 nap jutott a csapat kispadján, faragatlan megjegyzéseit máig emlegetik a klubnál. Beköszönő beszédében például a játékosai szemébe vágta, minden korábbi trófeájukat csalással nyerték, búcsúbeszédében pedig kijelentette: „Az elbocsátásom óriási csapás – a klub számára”. A hetvenes évek közepétől (BEK-döntő) másfél évtizednyi visszaesés következett a Leeds történetében, a kilencvenes évek elején azonban magához tért a csapat, és 1992-ben megnyerte az angol első osztályú bajnokságot. Kilenc évvel később a BL elődöntőjéig jutott, ahol a Valencia állta útját – az eredmény azonban fordulópontot jelentett a klub életében, s megkezdődött a süllyedés. Peter Ridsdale elnök a BL-sikeren felbuzdulva óriási hiteleket vett fel, és őrült költekezésbe fogott, a csapat azonban meglepetésre lemaradt a legrangosabb nemzetközi sorozatról. A hitelek visszafizetése érdekében el kellett adni Rio Ferdinandot, nem véletlen, hogy sokan a kényszerű üzlettől számítják a Leeds vergődését. A védő után még kénytelenek voltak megválni Robbie Keanetől, Robbie Fowlertől, Olivier Dacourt-tól és Jonathan Woodgate-től is.

A szomorú események a United 2004-es kieséséhez vezettek, a gazdasági problémák azonban továbbra sem oldódtak meg, egy évvel később csak Ken Bates szerepvállalása miatt menekült meg a csődtől. A csúszdának azonban nem a második vonal jelentette az alját: a pénzügyi mulasztásokért kiszabott tízpontos szankció következtében a klub jelenleg a harmadosztályban küszködik.