Színfolt a szürkeségben

Jobb most Hollandiában magyarnak lenni?Jobb most Hollandiában magyarnak lenni?

Nekem eddig is jó volt, nem érzek változást – mondta Popovics Sándor. – De értem, mire gondol: amióta Dzsudzsák Balázs a PSV játékosa lett, és remekül szerepel, engem is rengetegen keresnek, nekem is sokan gratulálnak. Balázs hamar népszerű lett, nagy meglepetést szerzett jó játékával, és megérdemel minden elismerést.

Mivel lepte meg elsősorban a hollandokat?

Az első, Feyenoord elleni meccsen azzal, hogy robbanékony, kifogástalanul bírta az iramot, de leginkább az önbizalma ragadott meg mindenkit. Most már azt írják róla, és ez nagyon tetszik a hollandoknak, hogy ha hibázik, azt is magabiztosan teszi.

Ez ennyire váratlan egy magyar játékostól?

Őszintén szólva nem ez a jellemző. Ugyanakkor Balázs rengeteget köszönhet Sef Vergoossennek, a PSV edzőjének, aki azonnal bizalmat szavazott neki, és bedobta a mély vízbe. Igaz, ezt nyilván azért is tette, mert a taktikájához szüksége volt egy bal oldalon futballozó játékosra, és korábban ilyet nem talált a keretben. De így is kockázatot vállalt azzal, hogy az ismeretlen magyart napokkal a megérkezése után beállította a csapatba.

Bejött.

Be, hála az égnek, és Balázst még a szerencse is segítette. A Feyenoord után három kiscsapat került a PSV útjába, amelyek ellen volt ideje alkalmazkodni és megragadni a kezdő tizenegyben. Ráadásul a gárda gyengélkedett akkoriban, nem játszott igazán jól, és Balázs lendülete, bátorsága, egy-egy szép megoldása üde színfoltot hozott a szürkeségbe.

A közvélemény maradéktalanul elfogadta?

Azt hiszem, igen. Mint említettem, igen népszerű lett. Ehhez hozzájárul az is, hogy mindig roppant rokonszenvesen nyilatkozik, magabiztosan, de szerényen beszél. Érződik rajta, hogy tudja, mit akar, és célja eléréséhez mit kell tennie. Az itteniek számára az is szimpatikus, hogy előző klubjáról, a debreceni edzőkről szuperlatívuszokban fogalmaz, tehát összességében rendkívül kedvező kép alakult ki róla a pályán és a médiában is.

Érezhető ennek köszönhetően némi javulás a magyar labdarúgás egészének a megítélésében is?

A kettőnek nincs köze egymáshoz. A Hollandiában játszó magyar futballisták nagy tekintélyt harcoltak ki maguknak, de a magyar futball tiszteletét ők nem képesek visszaállítani, ahhoz a klubcsapatok és a válogatott tartós sikereire lenne szükség.

Dzsudzsákon kívül ki számít még számottevő labdarúgónak a magyarok közül a holland bajnokságban?

Valamennyi, igaz, nincsenek sokan. Babos Gábor a mezőny egyik legjobb kapusa, Vadócz Krisztián és Fehér Csaba alapember a Nijmegenben, illetve a NAC Bredában. Bodor Boldizsár a Rodában több poszton bevethető, és jól teljesít, ő is megbecsült labdarúgó. Csupán Hrepka Ádámnak nem jött össze a hollandiai kaland, nagyon sajnálom őt ezért. Sérülés után, rossz formában érkezett ide, az önbizalomnak a szikráját sem lehetett felfedezni benne, kevés lehetőséget kapott, pedig a tehetsége alapján itt lenne a helye. A minap olvastam, hogy az MTK törökországi túráján két gólt lőtt egy meccsen, küldtem is SMS-t, mert nagyon szurkolok neki.

Ha ennyire elismert játékosok a honfitársaink, akkor miért nem szerződtetnek a holland klubok több magyar labdarúgót?

Mert otthonról most mindenki Angliába akar menni, pedig ez szerintem rossz döntés. Úgy vélem, Angliába csak élcsapathoz szabad menni, ha valaki már sztár, és a holland bajnokság kiváló ugródeszka lehetne a magyaroknak a Premiershipbe is. Minden hazai tehetséget ide kellene hozni tizenhat évesen, mert a magyarokra régen jellemző stílust itt lehet a legjobban visszaszerezni. Itt számít a technika, a játék, itt a gyerekek és a felnőttek mindent labdával gyakorolnak, és a magyar mentalitáshoz ez áll a legközelebb.

Nem mond ennek ellent, hogy az angol másodosztályban szereplő magyarok is kiválóan megállják a helyüket?

Már csak azért sem, mert éppen a Nemzeti Sportban ismerte be Gera Zoltán, hogy a Championship mérkőzései merőben különbözőek az élvonal találkozóitól, és egész egyszerűen nézhetetlenek. Igaza van. Jó példa Torghelle Sándor esete, akit annak idején hívott a Roda is. Mondtam neki, gyere ide, brusztolni már tudsz, itt megtanítanak futballozni is, ám ő inkább elment a később kieső Crystal Palace-ba, most pedig sokan azt sem tudják, hol játszik. Dzsudzsák még biztosan nem férne be számottevő angol csapatba, de itt edződve gyorsan fejlődhet annyit, hogy egy sztárklub is felfigyeljen rá. Ugyanerre a Championshipben nem lenne esélye.

Csakhogy Angliában nyilván többet lehet keresni, mint Hollandiában…

Ez igaz, fejlődni viszont itt lehet jobban. A magyar futball legnagyobb baja, hogy elveszítette a saját stílusát, amellyel az ötvenes években a világ legjobbjai közé emelkedett. A hatvanas években is közel tudott maradni a csúcshoz, ám azt követően rossz koncepciók felszámolták, és most nem is beszélhetünk sajátos magyar futballról. Ugyanakkor a génjeinkben ezt a stílust hordozzuk, és én állítom, sehol sem születik annyi tehetség, mint Magyarországon. A gond az, hogy rosszul foglalkozunk velük, ha foglalkozunk egyáltalán…