Elrontott emlékezés

„Ezzel a kezdőcsapattal az öt nullás győzelemnél rosszabb eredmény elég szégyenteljes lenne a United számára, kit tudja, talán még Van der Sar is gólt lő”– írta néhány perccel a mérkőzés előtt egy szurkoló a BBC fórumán.

A lelkes drukkernek ezek szerint legfeljebb rémálmaiban fordulhatott elő, hogy a Van der Sar – Brown, Ferdinand, Vidics, O’Shea – Nani, Anderson, Scholes, Giggs – Cristiano Ronaldo, Tévez összeállításban pályára lépő kezdőcsapatnak nem sikerül begyűjtenie a három pontot. A United bajnokesélyeshez méltó elánnal kezdte meg a mérkőzést, Ryan Giggs éles szögből leadott lövése is jelezte, hogy a hazaiak szeretnék minél előbb eldönteni a találkozót.

Alig több mint tíz perccel később Dietmar Hamann rúgta fel Cristiano Ronaldót a tizenhatoson belül, de Howard Webb játékvezető sípja néma maradt az esetnél. Úgy tűnt, mintha a City nem tudta volna felvenni a meccs ritmusát, igaz, a szervezetten védekező vendégek eredményesen verték vissza az „ellenséges” rohamokat. A 25. percben meglepetésre mégis a City szerzett vezetést.

Martin Petrov gyönyörű keresztlabdája után a tizenhatosra betörő Stephen Ireland lövését még hárította Edwin van der Sar, a kipattanót Darius Vassell ismét a kapusba lőtte, de szerencséjére a labda újra hozzá került, és a második lehetőséggel már élt. A gólt követően ígéretes támadás végén Carlos Tévez fordulásból leadott lövését Joe Hart hárította.

A félidő vége előtt pedig az új csapatában debütáló Benjani Mwaruwari duplázta meg az előnyt, a zimbabwei támadó Petrov jobb oldali beívelését csúsztatta a kapuba. A fordulást követően Tévez szerzett gólt, „apró” szépséghiba, hogy a játékvezető les címén érvénytelenítette a találatot. Az egyre kétségbeesettebb hazai próbálkozásoknak végül a 91. percben lett meg az eredményük, de Michael Carrick gólja végül csak a szépítéshez volt elég.

A Manchester City ezzel régóta tartó rossz sorozatot tört meg, 1974 óta először tudott győzni az Old Traffordon. 34 évvel ezelőtt Denis Law góljával nyertek a vendégek, akkor a vereségnek hatalmas szerepe volt abban, hogy a United kiesett a bajnokságból. Ez a veszély most egyáltalán nem fenyegeti Sir Alex Ferguson együttesét, de a végelszámolásnál nagyon hiányozhat majd ez a három pont. SvenGöran Eriksson csapata így története során negyedszer verte meg oda-vissza az MU-t, erre legutóbb az 1969–70-es idényben volt példa.

A Premier League történetében pedig tizedszer fordult elő, hogy egy csapat otthon és idegenben is megverje a „vörös ördögöket”. A Manchester United az előző fordulóban csak a 94. percben mentette döntetlenre a Tottenham elleni találkozót, a vasárnapi meccsel együtt elhullajtott öt pont sorsdöntőnek bizonyulhat ebben a kiélezett bajnoki versenyfutásban – persze ehhez az Arsenalnak is élnie kell a lehetőséggel.

Felvetődik a kérdés: vajon mi járhat most az összecsapás előtt még oly magabiztos hozzászóló fejében?