Gebre maratoni álma

Az apró termetű, mindig mosolygós etióp, Haile Gebrselassie az athéni olimpián 10 000 méteren csak ötödik lett, mégsem érezte, hogy mindennek vége. Sőt nagyra törő tervei voltak. Nem mondott le arról, hogy továbbra is a világ legjobbja legyen, igaz, távot változtatott. Hogyan is hagyta volna abba a versenyzést, amikor még csak 31 éves volt, idősnek csak azok tartották, akik nem ismerték a korát, csupán hosszú évek óta hallják a nevét.

Olimpiai kudarc után maratoni világrekord

Gebrselassie élete első világbajnoki címét 1993-ban, Stuttgartban szerezte 10 000 méteren, s ugyanitt ötezren a második helyen végzett. Egy évvel korábban a juniorok között volt a legjobb, 25 világrekordja közül az elsőt 1994-ben érte el. Éveken át legyőzhetetlennek számított, s teljesítményével ámulatba ejtette a nézőket. Előfordult, hogy úgy győzött világbajnokságon 10 000 méteren, hogy az utolsó 200 métert 25.1 másodperc alatt tette meg.

A rendkívüli atléta az athéni fiaskó után a maratoni futással próbálkozott, de hogy e klasszikus távon övé lesz a rekord, abban talán csak ő bízott. Pedig volt alapja elképzelésének: 2002-ben Londonban már bemutatkozott maratonin, akkor 2:06:35 órával harmadik lett. Sőt 15 évesen is megtette már a 42 kilométeres távot, akkor 2:48 óra alatt. Gebre váltig állította, egyszer megjavítja a világcsúcsot, de két éven át csak megközelíteni tudta a kenyai Paul Tergat 2:04:55 órás eredményét. Egy alkalommal, tavaly Londonban, rosszullét miatt kénytelen volt feladni a versenyt.

Szeptemberben azonban siker koronázta próbálkozását, Berlinben 2:04:26 órával nyert. Mivel a nyáron Ostravában az egyórás futás és a 20 000 méteres táv világcsúcsát is megdöntötte, az Év atlétája cím szavazásakor ismét a világ három legjobbja között szerepelt.

Futva járt iskolába, ettől a furcsa testtartás

Az új évet újabb csúcskísérlettel kezdte, a januári dubai maratonin 2:04 órán belüli időt szeretett volna elérni. Végül 2:04:53 órát futott, ennél gyorsabban korábban csak ő maga tette meg a távot.

„Úgy terveztem, hogy hogy a táv első felét hatvankét perc alatt teljesítem – mondta a célba érkezése után. – Ennél fél perccel gyorsabb voltam, aminek megfizettem az árát.”

Gebrselassie-nak szó szerint sokba került ez a fél perc, az új világcsúcsért ugyanis egymillió dollárt vehetett volna át. Etiópia egyik legtehetősebb üzletembere így sem járt rosszul, a győzelemért 250 ezer dollárt kapott. A csodafutó ma már nem csak saját családja megélhetését garantálja a sikereivel, a nyereményeiből alapított vállalata 400 embernek ad munkát.

„Apám mindig ellenezte, hogy fussak. Úgy vélte, a sportolás elvesztegetett idő. Csak akkor fogadta el a döntésemet, amikor a stuttgarti világbajnokságon egy Mercedest nyertem.”

Gebre kiskorától arról álmodozott, hogy egyszer olimpiai bajnok lesz. A Moszkvában duplázó (5000 és 10 000 méter) Miruts Yifter volt a példaképe. Az alapokat már az iskolába járással megszerezte, hiszen naponta húsz kilométert kellett futnia tízet oda és vissza úgy, hogy bal kezében a könyveket vitte.

Ezért alakult ki jellegzetes futóstílusa.

„A bal karomat futás közben kevésbé használom, pedig a könyvek cipelése miatt mindig ez volt az erősebb. Mostanra azonban a másikon is megfelelően kifejlődtek az izmok, mert azzal adok autogramot.”

Gebre, amint lehetősége nyílt rá, versenyzett.

Életében először 14 évesen jelentkezett egy iskolai viadalra, de nem akarták engedni, hogy elinduljon, mondván: túl fiatal. Amikor elsírta magát, a tanárok mégis hozzájárultak ahhoz, hogy 1500 méteren fusson. A start után azonnal megiramodott, s mindenki nevetett és sajnálkozott rajta, azt gondolták, kifutja magát, nem bírja a táv végét, s a nagyok megelőzik.

„Nagyon meglepődtek, amikor rájöttek, mégsem fogok kikapni, sőt körről körre növeltem előnyömet. Amikor százméteres fölénnyel győztem, odarohantak hozzám – és ünnepeltek.”

De édesapja még ekkor sem akarta, hogy sportoljon. Segítenie kellett otthon, kilenc testvéréhez hasonlóan kivette részét a munkából.

„Nagy szegénységben éltünk, ugyanúgy, ahogy sok-sok etióp. Boldogok voltunk, de keményen kellett dolgoznunk. Azt hiszem, sikerem egyik titka, hogy sohasem szeretnék visszakerülni oda, ahonnan jöttem. Sőt szeretnék segíteni másoknak is abban, hogy jobban éljenek. Etiópiában ma is sokan szomjaznak é s éheznek, s ha mindenkinek a problémáját nem is oldhatom meg, tenni akarok a hazámért. Ezért viszek minden pénzt haza, amit külföldön, Európában, Amerikában keresek, otthon fektetem be. Munkát adok az embereknek.”

Politika: igen, Peking: nem

Gebrselassie mindennapjaihoz immár nem csak az edzések és a versenyek tartoznak hozzá, gyermekeivel is foglalkoznia kell. Sok időt tölt üzleti ügyeinek intézésével és ifjú tehetségek patronálásával. Egyre többször hallani, hogy egyszer politikai pályára lép.

„Miért is ne? Szeretnék tenni a honfitársaimért. Vannak ötleteim, hogy országunk miként fejlődhetne még jobban, még gyorsabban. Főként a vidéki életen kellene változtatnunk. Ha terveim megvalósításához politikusnak kell lennem, s ebben sokan támogatnak, lehet, hogy egyszer valóban politikus leszek. De amíg sportolok, nem foglalkozom ezzel a kérdéssel.”

Úgy tűnik, Gebrselassie még legalább négy évig fut. Szeretne maratoni távon is olimpiai bajnoki címet szerezni, annak ellenére, hogy Pekingben a legújabb hírek szerint nem indul. Tart a kínai főváros szennyezett levegőjétől, de úgy véli, 2012-ben Londonban még győzhet.