Nyitány előtt

Nagy nap ez a mai. Jó, tudom, ez egyelőre csupán a Ligakupa, de mégiscsak tétmeccsek, ahol már nem teljesen közömbös az eredmény, és akárhogy is nézzük, hivatalosan ma van a tavaszi idény nyitánya. Egyszer jó lenne átgondolni, milyen helyet is foglal el ez a jeles esemény a magyar nép életében. Ha csak azt vesszük, hogy mennyien tódulnak ki a pályákra személyes jelenléttel ünnepelni a nagy napot, akkor könnyen sírva is fakadhatunk, mármint mi, akik a magyar pályákra is remek hangulatot, varázslatos atmoszférát és persze jó futballt álmodunk.

Ha kicsit a múltba révedünk, talán még siralmasabb a kép. Még húsz vagy harminc évvel ezelőtt is a levegőben vibrált a várakozás feszültsége. A pályák környékén ráérő nyugdíjasok és éppen iskolát kerülő fiatalok álltak sorba jegyekért, közben részletesen kitárgyalták az esélyeket, az új szerzeményeket, és türelmetlenül várták, hogy végre ismét az orruk előtt rúgja a labdát Zámbó, Fazekas, Nyilasi, Ebedli, Törőcsik, Várady, Détári, Kiprich, Hannich vagy a békéscsabai Pásztor Józsi – és bizony még hosszan lehetne folytatni a sort.

Nem akarok senkit sem megsérteni, de bajban lennék, ha a mai mezőnyből kellene olyan sztárokat idecitálni, akiknek megmozdulásait szurkolók ezrei el nem mulasztanák a világért sem. Elfogytak, nincsenek, és ami még szomorúbb: kicsi az esély rá, hogy évek múlva lesznek. Aki nem hiszi, olvassa figyelmesebben a híreket: szinte hetente számolunk be arról, hogy valamelyik külföldi klub elvitte a tizenöt, tizenhat vagy tizenhét éves magyar tehetséget, és mérget vehetünk rá, hogy ha a kölyök karriert fut be, azt legfeljebb a televízió előtt ülve követhetjük nyomon, személyesen legfeljebb a válogatottban láthatjuk majd.

Önmagában ez nem is baj. Ez a közeg – enyhén szólva – nem garancia a fejlődésre, ott a siker nagyobb anyagi elismeréssel is kecsegtet, érthető, hogy akiben csak megvillan a tehetség szikrája, a lehető leghamarabb menni akar. A lehetséges klasszisok távozása miatt viszont a mi bajnokságunkban legfeljebb amolyan jó kis futballistákkal kell beérnünk. Jó kis érdeklődéssel övezve…