Volt abban valami megindító, amikor Ferike karon fogta a mellette álldogáló Honvéd-sálas cimboráját, s ketten kéz a kézben próbálták meggyőzni a jegypénztárost: ők bizony szerelmesek egymásba. Persze szó sem volt arról, hogy a két harminc év körüli fiatalember egy párt alkotna (bár a XXI. században
ez már nem akkora meglepetés), ők csupán némi fröccsel bemelegítve, amolyan lesz, ami lesz alapon próbálták meg kijátszani a kispesti vezetők a tavaszi nyitó mérkőzésre szóló meglepetését: az a férfi, aki a találkozóra magával hozza szerelmét, ingyen léphet be a stadionba. A párocska előadása azonban kudarcba fulladt, a biztonsági őr némi hátbaveregetéssel átirányította őket a fizetőkapuhoz, a közelben álldogáló szurkolótársak viszont legalább jót kacagtak a két fiatalember alakításán.
Így indult tehát a futballtavasz.
Jókedvűen, napsütéssel, meccsre kiéhezett szurkolókkal.
S a rangadónak mondott meccsel: a Honvéd–Debrecen ugyanis nemcsak azért ígérkezett különleges csemegének, mert a téli pihenő után a két együttes szombaton mutatta meg először tétmérkőzésen magát, hanem azért is, mert a legutóbbi kupagyőztes és bajnok találkozott egymással.
A felkészülés utáni első meccsen a legnagyobb kérdés egyértelműen az volt: vajon milyen formában vágnak neki a tavasznak a csapatok, és vajon mi valósul meg az edzők által megálmodott taktikából? Való igaz, zsákbamacska ilyenkor a csapat játéka, mert mindössze egy támpont van ebben az időszakban, mégpedig az edzőmeccseken mutatott forma. Ezeket végigböngészve gyorsan kiderült, hogy ha sokkal nem is, de a téli hónapokat követően ebből a szempontból a Honvéd mutatói a jobbak. Amíg a kispestiek a felkészülés alatt lejátszott tizenhárom edzőmérkőzésből ötöt megnyertek, négy döntetlenre végződött, és négyet elvesztettek, a Loki tizenegy találkozójából mindössze hármat nyert meg, további kettőn döntetlen lett az eredmény, hat találkozón (ez ugye több mint a felkészülési meccsek ötven százaléka) pedig kikapott. Messzemenő következtetéseket nyilván felesleges levonni ezekből az adatokból, hiszen az említett meccseken rendszerint többféle összeállításban léptek pályára a csapatok, próbajátékosok jöttek-mentek, előfordult, hogy csupán a második sorukkal álltak ki az együttesek, ám