Lejtmenetben

Nem történt semmi, csak elhullottak szépen csendben.

Röviden ekként lehetne minősíteni a MiZo Pécs 2010 és az MKB-Euroleasing Sopron szereplését az első számú női kontinentális kosárlabdakupa, az Euroliga 2007–2008-as évadjában. S egy füst alatt a magyar csapatok produkcióját az európai elitben, mert mint az a keddi számunkban megjelent öszszeállításból kiderült, a honi férficsapatokat a közelébe sem engedik a földrész legjobbjainak vetélkedéseihez (Euroliga, ULEB-kupa).

Az európai szövetségnek valamit lépnie kellett

A Pécs és a Sopron a csoportkört követő egyenes kieséses szakasz első lépcsőjén vérzett el, vagyis nem került a legjobb nyolc közé. Szenzáció ebben nincs, tavaly is csak a Sopron jutott egy lépéssel közelebb az álmok birodalmához, a final fourhoz, de a végül harmadik helyen záró orosz CSZKA Moszkva a negyeddöntőben esélyt sem adott a zöld-sárgáknak. A különbség tehát nem látványosan nagy a 2006– 2007-es és a mostani, 2007–2008-as sorozat eredményessége között. Mégis riasztó látni, hogy egyetlen év alatt is mekkorát nőtt a szakadék, amely a két magyar sztárklubot elválasztja a kontinens krémjétől.

Az egyre látványosabb leszakadás fő oka a pénz. Pontosabban a hiánya.

Ami ugyanis itthon elég az egyeduralomhoz, az nemzetközi mércével lassan aprópénznek számít. A költségek elszabadulásának hátterében az orosz női kosárlabda felfutása áll.

Kétezer-három óta egyszer fordult elő, hogy nem volt orosz alakulat a szuperfináléban, három döntő pedig a „nagy testvér” valamely képviselőjének sikerével zárult. A legújabbkori orosz gazdasági csoda nyomán megtollasodó üzletemberek szívesen áldoznak a sportra. De mivel az ottani elitben sem mindenkinek vetekszik a vagyona Roman Abramovicséval, egy részük a könnyebb ellenállás irányába mozdult el. Ők a futballhoz vagy a férfi kosárlabdához képest – számukra – viszonylag olcsó, ugyanakkor gyors és látványos sikerrel kecsegtető női kosárlabdára tettek.

A konkrét összegekről sehol sem beszélnek szívesen, sőt mifelénk egyenesen tabu témának számítanak, ám forrásaink szerint az oroszoknál 150 ezer és 500 ezer euró közötti fizetéseket adnak a kosarasoknak. Itthon a topösszegnek nagyjából az ötödét tehetik zsebre a legjobbak…

A mostanra nyomasztóvá váló orosz fölény miatt a FIBA Europe lépni kényszerült. Az érvényes Euroliga-kiírásba bekerült, hogy ha az oroszok menetelését nem tudják megállítani a riválisok (márpedig nem tudták, hiszen a CSZKA Moszkva, a Jekatyerinburg, a Szpartak Moszkva és a Dinamo Moszkva is versenyben van), akkor a negyeddöntőben egymás ellen kell pályára lépniük. S így is lesz, sőt a két továbbjutó az elődöntőben is egymással kerül szembe, azaz garantáltan nem lesz orosz–orosz finálé. Az érintettek persze kapálóznak, mondván, ez diszkrimináció.

S tényleg az.

Rengeteg a kiadás, ámde szerények a bevételek

A FIBA Europe azonban igyekszik elejét venni, hogy a pénz megfojtsa a legrangosabb hölgysorozatot. Főleg most, amikor a klubok részéről erőteljes nyomás nehezedik a kontinentális szövetségre, hogy emelje a résztvevők számát. A csapatok körében ugyanis egyre nagyobb az Euroliga presztízse. Annak ellenére, hogy a sorozattal inkább csak kiadások járnak, mégpedig nem is csekélyek. Egyetlen adalék: a csoportkörben csak a játékvezetők mecscsenkénti díja háromszor 300 euró. Noha a csoportbeosztáson sok minden múlik, az alapszakaszban hozzávetőleg 20 millió forintnyi összeget emészt fel az Euroliga-szereplés. A FIBA Europe kizárólag a final four résztvevőinek oszt vissza a végjáték bevételeiből; tavaly nagyságrendileg 30 millió forintot.

Ami az oroszok számára legfeljebb zsebpénz.

Az oroszok által generált financiális versenyfutást csupán néhány klub bírja – úgyahogy. De azért a cseh Brno, a spanyol Valencia vagy éppen a török Fenerbahce nem véletlenül jutott a nyolc közé. Lemaradni látszik ellenben az USVO; a 2004-ben még Euroliga-győztes francia Valenciennes nem tudta megtartani sem edzőjét, Laurent Buffard-t, sem kulcsembereinek egy részét.

A jövő mifelénk nem sok jót ígér

Jelen helyzetben egyetlen út kínálkozna a magyar csapatok számára a versenyképesség megőrzésére: a minőségi utánpótlásnevelés. Ez amúgy is aktuális téma, mert kisebb őrségváltás Sopronban és Pécsett is szép lassan esedékessé válik. Az MKB-Euroleasingnél Eördögh Edit és Károlyi Andrea 32-32, míg Albena Branzova 36 éves, a MiZo-nál Iványi Dalma 31, Mészáros Kornélia 33 esztendős. Szó se róla, a fiatal generáció legígéretesebb képviselőit (Honti Katát, Horti Dórát, Semsei Barbarát, illetve Fegyverneky Zsófiát, Sarok Nikolettet, Somogyi Andreát, Vajda Annát, Krivacsevics Tijanát) máris összegyűjtötte a két klub, de ők az európai porondon jobbára még csak statisztaszerepet tölthetnek be. Ami pedig a kilátásokat illeti, a következő tíz év nem sok jót ígér. Tavaly az U16os korosztály még megkapaszkodott a korosztályos élvonalban, az U18-as és az U20-as válogatott azonban kiesett – ez néhány éve még elképzelhetetlen kudarc lett volna. Ám olyan kevés a működőképes szakmai műhely, hogy törvényszerű: a hazai játékospiacon a hiánygazdaság az úr. S ha már a magyar élvonal szóba került: nem példa nélküli, hogy olyan csapat legyen meghatározó az európai elitben, amely a saját országában egyeduralkodó – így volt ez a múlt század végén, amikor duplázott az Euroligában a szlovák SCP Ruzomberok, manapság pedig hasonló a helyzet a cseh Brnóval –, a Sopron és a Pécs előrelépését mégis akadályozza a magyar bajnokság szakmai elértéktelenedése. E két együttes évről évre különösebb erőfeszítés nélkül masírozik a döntőbe. Az a néhány öszszecsapás, amely érdemi erőfeszítésre kényszeríti őket, édeskevés ahhoz, hogy e csapatok – és főként a fiatal játékosok – megedződjenek a külhoni csatákra.

A női szakág itthoni helyzetének ismeretében megsüvegelendő, hogy az Euroliga 2007–2008-as sorozatának csoportköréből a Sopron és a Pécs is továbbmasírozott, nem is beszélve arról, hogy a MiZo a nyolcaddöntőben egy alkalommal térdre kényszerítette a Brnót. Valószínűsíthető: ha az európai trendekben nem lesz alapvető fordulat, néhány év múlva már a csoporttovábbjutás is ünneplendő bravúr lesz. E prognózis pillanatnyilag riasztóan hangozhat, de emlékezzünk, milyen lógó orral fogadta a szakma, amikor 2001-ben a franciaországi Európa-bajnokságon „csak” hetedik lett a magyar női válogatott. Ám az idők változnak, s manapság már azt is remek teljesítményként könyvelhetnénk el, ha a nemzeti együttesnek sikerülne kvalifikálnia magát a soron következő kontinensviadalra…