Megszűnt a királyi átok

„Most először érzem a nyomást, most először érzem azt, mit jelent a Real Madrid edzőjének lenni” – mondta a római fellépés előtt Bernd Schuster, a királyi gárda vezetőedzője. A nyomás nem a véletlen műve, hiszen ha Madridban nem is kötelező az idén megnyerni a BL-t, de erősen ajánlott. Két Bajnokcsapatok Európa-kupája, illetve Bajnokok Ligája-siker között ugyanis Madridban csak egyszer kellett a jelenlegi hat évnél többet várni (ennyit is csak egyszer, 1960 és 1966 között), még 1966 és 1998, a hatodik és a hetedik diadal közötti 32 évet. Most hat éve még csak finalista sem volt a csapat, 2003-ban címvédőként még az elődöntőig eljutott, egy évvel később már csak a negyeddöntő maradt, azóta pedig zsinórban háromszor a nyolcaddöntő volt a végállomás. Ez még akkor is megbocsáthatatlan arrafelé, ha figyelembe vesszük, hogy a Juventus, az Arsenal és a Bayern München állította meg az együttest a legjobb tizenhat között. Az ilyen sebekre még az sem jelent gyógyírt, hogy a Real egyike annak az öt társulatnak (a további tagok: Milan, Arsenal, Chelsea, Lyon), amely a legújabb átszervezés, az egy csoportkört követő, a nyolcaddöntővel kezdődő egyenes kiesés szakaszig mind az ötször eljutott.

Ilyen rossz sorozatok megszakítására jöhet jól az olyan kiváló harcos, mint Raúl, aki már a nyolcadik percben betalált, igaz, a gólhoz vajmi kevés köze volt, hiszen Guti lövése után csak megpattant rajta a labda. Ha Guti lett volna a gólszerző, neki a Roma elleni, negyedik olimpicós meccsén ez lett volna a negyedik gólja, Raúlnak viszont a 2002-es után ez még „csak” a második római találata az AS ellen. Összességében viszont ez volt a hatvanadik gólja az elitligában, amivel vezeti az örökrangsort Ruud van Nistelrooy és Andrij Sevcsenko előtt.

Az első két helyen madridiak állnak, és úgy tűnik, a visszavágón szükség is lesz az eredményességükre, mert a hátralévő időben a Roma olyat tett a Real ellen, mint az Olympiakosz 2005. december 6-i bravúrja óta senki. Megfordította a meccset.

A hadművelet egy, a Realéhoz hasonló szerencsés góllal kezdődött, hiszen David Pizarro labdáját vélhetően fogta volna Iker Casillas, csakhogy a feltápászkódó Fernando Gagóról a léc alá vágódott a labda. Azért született egy csodálatos gól is ezen az estén, amihez kellett Francesco Totti zsenialitása. Az olaszok csapatkapitánya az 58. perben befelé húzott, majd remekül kiugratta a jobbjáb érkező Mancinit, akinek még arra is maradt ideje és ereje, hogy eltolja a labdát a kimozduló Casillas mellett, és csak azt követően gurított a kapuba. Bár a két klubikon közül a spanyol volt eredményes, az olasz lehet a boldogabb, nem csupán a győzelem, de a mutatott játék miatt is. A Realt hazai pályán a BL-ben először megverő Románál most már abban bíznak, hogy jobban sáfárkodnak a 2–1-gyel, mint tavaly a Manchester Uniteddel szemben. Akkor 1–7 lett a visszavágó.