Egyfrontos háború

Nézze el a feledékenységemet, de kérem, segítsen: a néhány napja rendezett Dinamo Moszkva, illetve St. Patrick’s elleni felkészülési mérkőzés előtt mikor szerepelt utoljára a Dinamo Kijev felnőttcsapatában?Nézze el a feledékenységemet, de kérem, segítsen: a néhány napja rendezett Dinamo Moszkva, illetve St. Patrick’s elleni felkészülési mérkőzés előtt mikor szerepelt utoljára a Dinamo Kijev felnőttcsapatában?

Várjon csak, hadd gondolkozzam kicsi… Az biztos, hogy még Szabó József volt akkor az edző… Igen, most már biztosan emlékszem: az ISZ Szimferopol elleni, négy egyre megnyert október végi kupameccsen játszottam a legutóbbi alkalommal.

Ha jól számolok, ez három és fél hónapnyi kihagyást jelent. Mi történt azóta?

Decemberben kiújult a tavaly áprilisban szerzett súlyos bokasérülésem, karácsony előtt be kellett gipszelni a lábam. S bár azóta folyamatosan javul az állapotom, még mindig nem tudom azt mondani, hogy százszázalékos formában lennék.

Úgy tűnik, Jurij Szjomin vezetőedzőnél ez nem is feltétlen elvárás. Erre enged következtetni legalábbis, hogy az elmúlt héten véget érő spanyolországi edzőtáborban az oroszok ellen tizennyolc, míg az írek ellen huszonkét perc játéklehetőséget kapott tőle.

Én voltam a legboldogabb, hogy újra a pályán lehettem. Ám nehogy azt gondolja, hogy Szjominnál nem kell dolgozni! A Kijevben eltöltött másfél évem tapasztalatai alapján ki merem jelenteni, a Dinamót vezető szakemberek közül az orosz edző követeli a legtöbbet a játékosoktól, az edzéseken óriási hangsúlyt fektet az erőnlét fejlesztésére. Persze nem véletlenül: az őszi Bajnokok Ligája-kudarcokat sokan a gyenge fizikai felkészültséggel magyarázták, és hozzáteszem, a kritika nem alaptalan.

Márpedig az állóképességre nagy szükségük van a Dinamo-futballistáknak, hiszen a hét végén folytatódó ukrán bajnokságban rögtön a listavezető Dnipro ellen kellene faragniuk négypontos hátrányukból. Kérdés: Farkassal vagy Farkas nélkül?

Valószínűleg Farkas nélkül. Noha keretet csak a hét második felében hirdetnek, a meccshiány miatt kevés esélyt látok arra, hogy a csapatba kerüljek.

Pedig immár csak a Dinamo Kijevre kell összpontosítania, hiszen a válogatottnál szép lassan háttérbe szorult. Hogy egészen pontosak legyünk: a felnőttek között a tavaly júniusi, kettő nullára elveszített Görögország– Magyarország Eb-selejtező óta nem volt a keretben.

Egyfelől sajnálom, hogy nem jutok szóhoz Várhidi Péternél, másfelől ez lehetőséget ad arra, hogy az örökös ingázásnak és a se itt, se ott állapotnak véget vetve végre csak a kijevi feladataimra figyeljek. Igazság szerint a Dinamónál sohasem vették jó néven, hogy a válogatott miatt gyakran haza kellett utaznom.

Végül engedjen meg egy személyes kérdést. A klubtól a télen távozott korábbi legfőbb pártfogója, a szerb Goran Gavrancsics, valamint volt szobatársa, a román Florin Cernat is: hogy érzi magát a hírhedten kemény, sokszor farkastörvények szerint működő csapatban?

Nem vagyok egészen egyedül a városban, hiszen a barátnőm kiköltözött hozzám. Ami pedig az öltözői légkört és a Dinamón belüli viszonyokat illeti, jöhetnekmehetnek a játékosok, a legfőbb szabály nem változik: itt mindenki csak magára számíthat.