Nagy László nem pánikol

Az 53 éves edző, Manolo Cadenas a tavaly nyáron szerződött a Barcába, a Palau Blaugranába, ami számára olyan nehéz döntés volt, mint annak idején Luís Figónak áttelepülni Barcelonából Madridba.

„Tizenkét évet töltöttem az Ademar León élén. Leónban születtem, és életem legnagyobb sikereinek tartom, hogy 2001-ben bajnokságot, 2002-ben Király-kupát, 1999-ben és 2005-ben KEK-et nyertem ezzel a kiscsapattal – függetlenül attól, hogy milyen eredményeim lesznek még a Barcával. Ám amikor a tavaly nyáron hívott a Barcelona, nem mondhattam nemet. Természetesen megvártam, amikor lejár a szerződésem, s csak azután mozdultam. A Barca fogalom a sportban, s azon belül a kézilabdában különösen. Nincs még egy ilyen klub a földön, ezt szerintem Nagy László is megerősíti. Azonban az a családias légkör, amely Leónban övezett, már örökre a múlté…” – magyarázza Manolo

Cadenas.

Vajon mennyiben különböznek az anyagi lehetőségek Barcelonában a leóniakhoz képest? Egy magyarnak természetesen ez az első kérdése, de a mestert ez nem érdekli.

„Persze hogy sokkal gazdagabb a Barca, mint az Ademar – folytatta. – A teljesítmény azonban nem a pénz függvénye. Ha nem így lenne, miként tudtunk volna 2001-ben bajnokságot nyerni? Engem nem érdekelnek az anyagiak, fogalmam sincs, ki mennyit keres. Azt tudom, hogy a Barca nagy családján belül a futball a csúcs, a kosárlabda van a második helyen, s mi még a kosarasoknál is kevesebb pénzből gazdálkodunk. De az is igaz, hogy eddig nem volt olyan kérésem, amit ne teljesítettek volna.”

Tanulságos a barcelonai klubmodell: Cadenas szerepe meglehetősen hasonlít az angol futballcsapatok menedzsereiére.

„Ha igazolni akarok egy játékost, akkor természetesen megbeszélem a technikai igazgatóval, a klub egykori legendás játékosával, Enric Masippal – mondta. – De amikor 2007 nyarán meg akartam szerezni Albert Rocast, Demetrio Lozanót és Kasper Hvidtet a Pamplonától, Rubén Garabayát és Eric Gullt a Valladolidtól vagy Jesper Nöddesbót a Koldingtól, a klub vezetősége adott rá pénzt, miként nemrégiben a veterán Andrij Csepkin visszahívásához is.”

A legtöbbet egy csapat, egy közösség belső életéről a játékosok hierarchiájának ismeretében tudhatunk meg. Olyan ez kicsit, mint a farkasfalka: itt is megvan az alfa hím, esetünkben az alfa hímek…

„Persze hogy létezik hierarchia, s ebben a veteránok vannak az élen, azok, akik a legrégebben tagjai az együttesnek, s az sem hátrány, ha az illető jó játékos, vezéregyéniség – vélekedett a tréner. – A hivatalos csapatkapitány a kapus David Barrufet, két helyettese Iker Romero és Víctor Tomás, hármuk közül ketten most sérültek. Az úgymond alfa hím azonban Romero, s vele jóformán azonos szinten Nagy László. Laci nyolcadik éve játszik a csapatban, s ő a Barca talán legfontosabb játékosa. Kiegyensúlyozó szerepet tölt be a védekezés és a támadás között, előbbiben a fal tartóoszlopa, középen szinte átlőhetetlen akadály. Ha nincs a pályán, azonnal megérezzük. Szombaton támadásban kissé halványabbnak tűnt, nem volt jó napja, de azt is megértem, ha a szülővárosa csapata ellen nem tudja azt teljesíteni, amit máskor. Számára ez nehéz szituáció, amiből nem tud jól kijönni… S még valami, ami mellette szól: ő a csapat legnyugodtabb tagja, sohasem esik pánikba, olyan stabilizáló tényező, akinek szerepe gólokkal, gólpasszokkal, blokkolt dobásokkal nem írható le.”

A jelek szerint tehát egy „kurrens”, kimondottan látványsportágban, a kézilabda férfi szakágában is képesek vagyunk kinevelni megasztárt – még ha erre sokak szerint alkalmatlan is a magyar sport…