Varázsolt a Samp bohóca

Cassannata.

A kifejezést Fabio Capello, a Real Madrid korábbi vezetőedzője honosította meg, miután a spanyol klubnál a 2006–2007-es szezonban jelentősen megromlott viszonya olasz játékosával, Antonio Cassanóval. A jelenleg az angol válogatottat irányító mester a futballistáknál tapasztalt öncélú, rossz magatartást definiálta a légiós nevéből képzett fogalommal.

A nem is olyan régen még a legtehetségesebb olasz csatárként számon tartott, ám ragyogó képességeit rendszeres botrányaival beárnyékoló 26 éves futballistát a Real Madridtól nyáron zavarták el (bocsánat: adták kölcsön) Genovába, ahol a Sampdoria próbálta megszelídíteni a kezelhetetlen különcöt. A sérülésekkel és az elmaradhatatlan összetűzésekkel tarkított őszi időszakot követően decembertől Cassano ismét régi önmagát idézi (azaz alakításaival nem lépi át a sportág játékszabályai szabta kereteket), vasárnap délután pedig egyenesen lenyűgöző volt. A támadó ragyogó góljával a Sampdoria a 65. percben vezetést szerzett az Inter ellen, és nem sokon – egészen pontosan Hernán Crespo egyenlítő találatán – múlott, hogy a genovai együttes két vállra fektesse a bajnokságban ez idáig veretlen milánóiakat.

Érdekes módon egyébként a játékos-pályafutása során tizenöt évet a Sampdoriánál töltő, ma az Inter vezetőedzőjeként dolgozó Roberto Mancini a találkozót megelőzően éppen Cassanótól tartott a legjobban. A mester saját népszerűségét sem alábecsülve kijelentette: „Cassanóban látok annyit, hogy velem vagy a klub más legendáival egy szinten emlegessük.”

Az örök bohóc a gólját követően egyértelműen jelezte a Marassiba kilátogató szurkolóknak, hogy egyéves kölcsönszerződése után visszatérne-e Madridba: két mutatóujjával határozottan a Sampdoria-stadion gyepére mutatott. A játékos maradása mellett szólhat az is, hogy egy napokban adott interjúban kijelentette, húszszázalékos fizetéscsökkentésbe is belemenne, csak hogy a következő szezonban is a Samp mezét viselhesse. (Azt pedig majd a kedvenc számát birtokló, a nyári mezválasztásnál „régi” emberként előnyt élvező Koman Vladimirral megbeszéli, hogy a 99-es dresszt lecserélheti-e végre a magyar légiós által hordott 18-asra.)

A vasárnapi ujjmozdulat azonban nem az első emlékezetes gesztusa Cassanónak. A csatár szavait a szájáról leolvasni igyekvő újságírók kíváncsiságát megelőzve csapattársaival és a játékvezetőkkel sokszor úgy kommunikál, hogy kezét az arca elé emelve eltakarja a száját. Elvi okokból azonban nem árt tisztázni: az ötletet – legalábbis Cassano saját bevallása szerint – a játékos tanította a trükköt szintén előszeretettel alkalmazó Capellónak, és nem fordítva, ahogy néhányan feltételezték.

A korábban a Romában és a Realban is együtt dolgozó páros máig tartó „hidegháborújára” jellemző, hogy Cassano még az Inter-meccs előtti sajtótájékoztatón is Capellóval foglalkozott: kijelentette, hogy ha behívót kapna az olasz válogatottba egy esetleges Anglia elleni mérkőzésre, ő az edzővel való találkozást kiküszöbölendő inkább beteget jelentene.