Korsós György jobbhátvéddel nagyjából 1999 őszén jött szembe a valóság. Addig valamiféle álomvilágban élhetett a Győr futballistájaként, s azt gondolta, remek kondíciójának köszönhetően beszáguldozza a pályát, s kitűnő technikai felkészítés után úgy passzol jobb és bal belsővel, hogy abban hiba nincs. Aztán egyszer csak Ausztriában találta magát.
Bizonyára nem ő volt az első magyar, aki a sógoroknál megdöbbent az élményektől. A visszafogott tempóban épülő szocializmus és a vasfüggöny idején tucatjával indultak háromnapos bécsi IBUSZ-útra honfitársaink, s aztán volt, aki karton sörökkel, megolvadt Milka csokival és szexlapokkal tért haza, ám sokan a szabad világ mámorát választották.
Korsós György jobbhátvéd nem turistaútra ment a szomszédba. Az osztrák bajnok Strum Graz szerződtette. Akkoriban 22 éves volt, ereje teljében lévő fiatalember, aki részese lehetett például az Anglia elleni, budapesti 1–1-es döntetlennek. Az a meccs 1999 áprilisában volt, s a szőke, hosszú hajú labdarúgó néhány hónappal később már a Sturm színeiben szerepelt. Ahogy az index internetes portálnak nyilatkozta: akkor döbbent rá, hogy itthon nem tanították meg futballozni.
Mellbevágó felismerés lehetett... Szembesülni az összehasonlíthatatlanul nagyobb irammal, a pörgő, dinamikus, hatásos edzésekkel, a profizmussal a pályán és azon kívül. Pedig az a Sturm Graz volt, s nem a Valencia. Korsós György jobbhátvéd akkoriban nem beszélt erről. Tette a dolgát az osztrák bajnokságban, s ő volt az a magyar játékos, aki eddig a legtöbbször szerepelhetett a Bajnokok Ligájában. És közben jöttek a válogatott meghívók, Bicskei Bertalan szövetségi kapitánynál alapembernek számított úgy, hogy közben szenvedett, összeszorított fogakkal tréningezett, kifulladásig futott, hogy bírja az iramot, és százszor, ezerszer gyakorolt minden alapmozdulatot. Amit itthon – elmondása szerint – valamiért nem tanítottak meg neki.
Korsós György, a profi futballtól visszavonuló jobbhátvéd gyakorlatilag most azt mondta ki, amit annak idején s azóta is írunk, mondunk, mondanak mások is: a magyar futballban nincs minőségi munka, sem erőnlétileg, sem taktikailag nem készítik fel a labdarúgókat. Súlyos kritika ez minden magyar edző számára, s ez még akkor is igaz, ha Korsós György jobbhátvéd korosztályával együtt annyira sikertelen volt a válogatottban, hogy azután tényleg jobb szerénynek maradni...