Parkettparádé

Magyar ember nagypályán, gyönyörű, zöld gyepen, szikrázó napsütésben, sörrel a kezében szereti a futballt. Úgy az igazi, ha a szél belekap a zászlóba, a középpályás pedig hosszú, negyvenméteres keresztpasszal indítja a tizenhatosra betörő csatárt. De a magyar ember annak idején annyira szerette a futballt, hogy megnézte akkor is, ha teremben űzték.

És itt most nem a csehszlovák Pospisil testvérekről van szó, akik a világ csodájára kerékpárral taszigálták a lasztit – sajátos sportágat űzve. A teremfutball nagyon is jelentős esemény volt itthon. 1972 decemberétől évről évre a Képes Sport rendezte a felejthetetlen kispályás tornát Miskolcon, rendre zsúfolt ház előtt, éneklő szurkolótáborokkal, a parketten hazai sztárokkal.

Aztán egyszer ennek is vége lett. Eltűnt – a magyar futball sikerével együtt. Akik most a hét végén ott üvöltöttek teli torokból a gyöngyösi sportcsarnok lelátóján, szurkolva a magyar futsalválogatottnak a vb-selejtezőtornán, aligha gondoltak vissza az első KS-tornára, amelyen a Fradi, a Vasas, a Tatabánya és a Diósgyőr szerepelt (ferencvárosi elsőséggel…). Rég volt. Külön sportág lett a futsal, kislabdával és a mieinknek a világ élvonalához képest zsebpénznyi fizetéssel. Arról nem is beszélve, hogy nálunk nagyjából négyszáz igazolt versenyző van. A riválisok több tízezer játékosához képest. Ezért is volt annyira boldog Gyöngyös apraja-nagyja és az a csaknem négyszázezer ember, aki a Sport tévén keresztül nézte futsalválogatottunk győzelmét Macedónia, Anglia és Lengyelország legjobbjai ellen. Jó volt látni boldog magyarokat. Felemelő érzés volt figyelni, ahogy a világ legszebb piros-fehér-zöld lobogói betöltik a sportcsarnokot. S mindenekelőtt felejthetetlen pillanatként maradt meg mindenkiben a mieink győzelmi mámora. Apró siker ez, de nekünk bizony meg kell becsülnünk. Olyan sportág ajándékozott meg bennünket sikerélménynyel, amelyet például annak idején Ronaldinho is űzött, s amelynek itthon igenis lehetne tömegbázisa – csupán tornatermek és lelkes futballszerető ifjak kellenek hozzá. Példaképek már most is vannak.

Azok a fiatalemberek, akik Gyöngyösön címeres mezben szerepeltek. Kell ennél nagyobb vonzerő?