Száz év az élvonalban

A történet éppen száz eszten deje, 1908. március 9-én kezdődött a milánói Orologióban. A népszerű étteremben estére összegyűlt a Milan Cricket and Football Club néhány olasz és svájci tagja, hogy a külföldi játékosok szerepeltetésével kapcsolatos vitának véget vetve határozzon az egyesületből való kiválásról, és új, más szemléletű, nyitottabb klubot alapítson.

Így született meg a Football Club Internazionale di Milano. A csapat szereplése az első évtizedekben igen kiszámítható volt: a bajnoki cím tízévenként menetrendszerűen érkezett (1910, 1920, 1930). Az események monotonitását a politika törte meg azzal, hogy a fasizmus olaszosító törekvése szellemében az együttes a nevét – egy másik milánói klubbal történt összevonás után – 1928-ban Ambrosiana SS Milanóra, majd AS Ambrosianára változtatta, és az addigi feketekék színeket a fehérrel cserélte fel, a 2007–2008-as idegenbeli szerelésen visszaköszönő piros kereszttel díszítve. Az erőszakos névmódosítást azonban sokan nem tudták megemészteni, az ellenkezés hatására 1932-től részben (Ambrosiana-Inter), 1945-től pedig végleg visszavette eredeti nevét a klub.

A hatvanas évek tündöklése nyomán újra névváltozás következett, ezúttal azonban nem hivatalosan, csak a nép körében: a Helenio Herrera vezetőedző alatt nyert három bajnoki címnek (1963, 1965, 1966) és két BEK-győzelemnek (1964, a Real Madrid ellen; 1965, a Benfica ellen) köszönhetően a gárda megkapta a „Grande Inter” („Nagy Inter”) becenevet.

S ha a hatvanas évek csapata a „Nagy Inter”, a kilencvenes évek együttesét nyugodtan hívhatjuk „Kis Internek”. Az Andreas Brehme, Lothar Matthäus és Ramón Diaz nevével fémjelzett 1989-es bajnokcsapat sikerét több mint másfél évtizedes sötétség követte, amelynek során csak a – Milánóban ellentmondásos megítélésű – három UEFA-kupaelsőség jelentett némi fényt. A harminc évvel korábbi fényes győzelmekhez hátteret adó Angelo Moratti fia, Massimo Moratti 1995-ben megvásárolta a klubot, azonban az ígéretek és a félelmetes igazolások (a legnagyobb nevet, Ronaldót 1997-ben szerezte meg az új főnök) sokáig nem párosultak eredménnyel. Persze volt, akit ez cseppet sem zavart: az Inter nyaranta tartott nagybevásárlásai, hangzatos fogadkozásai és a szürke valóság között feszülő ellentét a városi rivális Milan szurkolóinak számos gúnyos rigmusát ihlette. Az egyik például így hangzik: „Júliusban, augusztusban az Inter-szurkoló a napernyő alatt álmodozik a scudettóról és a kupákról, de szeptemberben elkezdődik a bajnokság, és újra lemarad mindenről…”

A versikét előbb a 2005-ös Olasz Kupa-győzelem, majd a bundabotrány miatt a Juventustól megörökölt 2006-os bajnoki cím tette zárójelbe. A bírálatoknak azonban igazán csak a 2007-es scudetto megszerzése vetett véget, hiszen ezzel Roberto Mancini csapata – amelyet a BL-sikerek elmaradása ellenére Európa egyik legjobb együttesének tartanak jelenleg – egyértelművé tette, nem csak adminisztratív úton képes sikereket elérni.