A kicsik nagy lázadása

Newcastle, Fulham, Wolver hampton, Southampton, illetve Portsmouth, Barnsley, Cardiff, West Bromwich. Egészen vasárnap estig aligha lehetett volna közös nevezőt találni a két kvartett tagjai között, ha csak azt nem, hogy valamennyi az angol bajnokságban érintett (és a Cardiff miatt még csak nem is angol…) futballklub. Mostantól viszont már tudjuk, hogy ez a két négyes alkotta-alkotja az FA-kupa 1872 óta íródó történetének két olyan elődöntőjét, amely mindössze egy-egy élvonalbeli gárdát (a Newcastle, illetve a Portsmouth) jegyez. Az első, épp száz évvel ezelőtt „összeverődő” társaság annyiban még a mostanit is felülmúlja, hogy tagjai között a két másodosztályú együttes mellett az akkor ligán kívüli Southampton is szerepelt, míg az idén a Portsmoutht három második ligás csapat követte az elődöntőbe.

Napjaink Angliájában már ezt is meg kell becsülni, hiszen az utóbbi másfél évtizedben a nagy négyes (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester United) mintha kartellt alkotott volna a nagy trófeák elosztását illetően. A Premier League-ben (Blackburn) és az FA-kupában (Everton) is 1995-ben fordult elő legutóbb, hogy nem az említett kvartettből került ki a végső győztes. Aligha véletlen, hogy Phil McNulty, a BBC publicistája is azt ünnepelte, az FA-kupa csodája ismét emberközelivé tette a labdarúgást. „Amikor az utolsó pillanatokban a Barnsley a saját tizenhatosára szorulva védekezett, a Chelsea pedig elkeseredetten támadott, az összes kétkedő megtudta, mit jelent az FA-kupa drámája és pedigréje” – írta McNulty a csatorna internetes oldalán.

A szigetországban óriásölőként is emlegetett társaságnak sikerült 1987 óta először a négy nagy mindegyikét kiszorítania a kupa elődöntőjéből (akkor a Tottenham, a Watford, a Coventry és a Leeds volt a négy között), és mindegyikük legalább másfél évtizede nem látott magasságba jutott. A négyesből kakukktojásként csak alacsonyabb osztályú csapatokkal küzdő West Bromwich 1982, a Liverpoolt és a Chelsea-t kiejtő Barnsley 1912, a Middlesbrough-t búcsúztató Cardiff 1927, a Manchester Unitedet legyőző Portsmouth pedig 1992 óta nem járt ilyen magasságban. S bár Avram Grant, a Chelsea menedzsere azt mondja, a Bajnokok Ligája-siker mindenkivel elfeledtetné a Barnsleyval szembeni bukást, valamit már nem tehet semmissé. Hogy újra hihetünk abban: egymillió fontos összértékű csapat tétmeccsen is meg tud verni egy százmilliót érő tizenegyet.

KAPUS CHRIS KIRKLAND (angol, Wigan)

Bravúros védéseinek köszönhetően a Wigan gól nélküli döntetlent játszott a papíron jóval esélyesebb Arsenallal.

HÁTVÉDEK

ZDENEK GRYGERA (cseh, Juventus)

A Genoa elleni gólja és gólpaszsza bizonyítja, hogy a cseh hátvéd ezúttal a támadásokban is jeleskedett.

NICOLÁS BURDISSO (argentin, Inter)

Fejes góllal járult hozzá ahhoz, hogy az éllovas Internazionale szépen ünnepelje százéves fennállását.

GILBERTO (brazil, Tottenham)

A Tottenham kapott gól nélkül zárta a West Ham elleni meccset, és a védő góllal vette ki a részét a 4–0-s sikerből.

KÖZÉPPÁLYÁSOK

MARCELINHO (brazil, Wolfsburg)

Két találatával a mezőny legjobbjának bizonyult a Cottbus ellen fölényesen, 3–0-ra megnyert mérkőzésen.

STEVEN GERRARD (angol, Liverpool)

Remekül játszottak együtt Fernando Torresszel – egy-egy góllal és gólpasszal keserítette el a Newcastle-t.

DANIELE DE ROSSI (olasz, Roma)

Bár nem lőtt gólt a Napolinak, végig meggyőzően futballozott az idegenben 2–0-ra megnyert találkozón.

MATHIEU BODMER (francia, Lyon)

Duplázott a Bordeaux elleni rangadón, a Lyon az újabb győzelemmel már hat ponttal vezet a Ligue 1-ben.

CSATÁROK

MARIO GÓMEZ (német, Stuttgart)

Három góllal és egy gólpasszal járult hozzá a hazai pályán játszó címvédő 6–3-as győzelméhez a Werder elleni rangadón.

KAYODE ODEJAYI (nigériai, Barnsley)

A Liverpoolt is búcsúztató Barnsley a Chelsea-t is kiverte az FA-kupából, a gólt a nigériai csatár szerezte.

JUAN ARANGO (venezuelai, Mallorca)

Háromszor is betalált a Recreativónak, a Mallorca végül megsemmisítő, 7–1es győzelmet aratott vendége felett.