Képtelenek veszíteni

Ch. Gáll AndrásCh. Gáll András
Vágólapra másolva!
2008.03.10. 22:48
Címkék
Sorozatban 18. meccsét nyerte meg a Houston Rockets kosárcsapata, s ebben nem az a legszebb, hogy klubrekord, meg hogy a negyedik leghosszabb nyerő széria az NBA örökranglistáján, s még csak az sem, hogy a sorozat utóbbi hat meccsén nem játszhatott a szezon hátralevő részéről hiányzó Jao Ming, a világ legjobb centere. Az igazán figyelemre méltó az a körülmény, hogy Rick Adelman edző szedettvedett(nek tűnő) alakulata hat olyan kosarast vonultat fel, aki már megjárta a liga „tartalékbajnokságát”, az NBA csapataiba bekerülni képtelen kutyaütőknek rendszeresített NBDL-t…

Amikor a Houston Rockets ja nuár 29-én 111–107-re legyőzte a Golden State Warriorst a houstoni Toyota Center 16 586 nézője előtt – csaknem kétezer jegy eladatlan maradt, teljes sorok tátongtak üresen… –, legkevésbé talán a ma már sikeredzőnek számító Rick Adelman számított arra, hogy történelmi sorozat kezdetét jelzi a siker.

Aztán a többi diadal: az Indiana Pacers, a Milwaukee Bucks, a Minnesota Timberwolves ellen. Az első „nagy hal” a tavalyi döntős Cleveland Cavaliers volt a hálóban – amely hamarosan újból kapitulált –, s a győzelmi sorozatban olyan „óriások” is elhullottak, mint a Denver Nuggets, a Dallas Mavericks s kétszer az idény meglepetéscsapata, a New Orleans Hornets.

Utóbbi másodízben vasárnapra virradó éjjel a 106–96-os Rockets-győzelem, no meg Tracy McGrady 41 pontja következtében vérzett el.

Tizenhárom esztendeje várnak a nagy sikerre

Amikor elkezdődött a történelmi menetelés, 24/20-as mérleggel a Nyugati főcsoport tizedik helyén szerénykedett a Rockets, kívül az utolsó, nyolcadik playoffpozíción – most a harmadik helyen áll a Keletinél jóval erősebb Nyugati konferenciában, 42/20-as mutatóval.

Csupán két számjegy cserélt helyet, mégis micsoda különbség…

A NASA városa, az Egyesült Államok – s ekként a világ – űrkutatási centruma 13 éve vár valami hasonlóra. A kilencvenes évek közepén világverő csapatát kétszer is bajnoki címre vezérelte Rudy Tomjanovich mester, a korábbi helyi játékoslegenda, s a Hakeem Olajuwont, Sam Cassellt, Robert Horryt, 1995-ben már Clyde Drexlert is felvonultató Rockets – később Charles Barkleyval, Scottie Pippennel „felturbózva” – minden más korszakban egyeduralkodó lehetett volna. A texasiak balszerencséjére azonban erre a periódusra esett a Chicago Bulls fénykora is, s csupán Michael Jordan átmeneti viszszavonulásának két szezonjában sikerült elcsípni Olajuwonéknak egy-egy aranygyűrűt… A ma már 229 centis, 140 kilós Jao Ming 2002-es draftolása, majd McGrady szerződtetése az NBA talán legerősebb párosát hozta az űrvárosba. Az áttöréshez azonban egy szerencsés kezű edző is kellett, s tavaly május 23-án – Jeff Van Gundy eltanácsolása után – a 61 éves Rick Adelman személyében találta meg ezt a szakembert a klubvezetőség.

Mint egy jól működő gépezet fogaskerekei, úgy kapcsolódnak egymásba a Rockets játékának elemei. E pillanatban McGradyt leszámítva nem játszanak sztárok az együttesben, ám újólag igazolódik: egy jó csapatban a nagy egész sokszorta több, mint a részek matematikai összege.

December közepén még negatív volt a mutatójuk

Az a csapat, amely december közepén még negatív, 13/15ös mutatóval állt, azóta 29 győzelem mellett csak ötször kapott ki, miközben hat olyan játékos szerepel a keretében, aki – nem is olyan régen – megjárta az NBA tartalékligáját, az NBDL-t: Rafer Alston, Aaron Brooks, Chuck Hayes, Steve Novak, Gerald Green és Bobby Jones (utóbbi tíznapos szerződése éppen lejárt). Amióta Jao kidőlt a sorból, a 42. évét taposó Dikembe Mutombo vette át a helyét – meccsenként 15-20 percre –, ám valójában két újonc vállalta magára a teher cipelését. Az egyik csak kvázi újonc, hiszen az argentin olimpiai bajnok Luis Scola (27 éves) a földkerekség legjobb NBA-n kívüli kosarasának számított, mielőtt a múlt nyáron végre leszerződött Vitóriából a Rocketshez, tarsolyában – többek között – két spanyol bajnoki MVP-címmel. A másik – ő már igazi – újonc Carl Landry, a 201 centis, 115 kilós bedobó. Előbbi 14.4, utóbbi 13.8 pontot átlagol, mióta Jao nem játszik, de a dobószázalékuk is káprázatos: 62.7, illetve 68.4 százalék!

Ha betesszük a közösbe Rafer Alston, a 31 éves irányító – valamikori New York-i játszótéri legenda – teljesítményét, Shane Battier tripláit és pitbullszerű védekezését, valamint a csapat önzetlen játékát – a 18as győzelmi széria valamennyi meccsén legalább húsz gólpasszt halmozott fel a társaság –, akkor megtalálni véljük az érthetetlennek tetsző szárnyalás magyarázatát.

Már mindenki a Lakers elleni rangadóra készül

S hogy hol van az álomszerű sorozat vége? Ki tudja? Hétfőn a New Jersey, pénteken a Charlotte látogat a Toyota Centerbe, közben szerdán Atlantába utaznak McGradyék – könnyen lehet, hogy az egész Amerika által feszülten várt, a Los Angeles Lakers elleni, vasárnapi rangadóra már 21-es nyerő szériával áll ki a liga legjobb formába lendülő csapata!

Eredmények a 16., tabella a 19. oldalon

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik