Kupadöntő után mélyrepülésben

Amikor 1992 őszén a KEK első fordulójában az Antwerp két 1–1 után csak tizenegyesekkel tudott túljutni az északír Glenavonon, aligha számított bárki is arra, hogy a belga futballban máig megismételhetetlen menetelésbe fog. Az addig három KEK(Anderlecht: 2, Mechelen: 1) és egy UEFA-kupa-győzelemmel (Anderlecht) büszkélkedő nemzet máig utolsó olyan hadművelete indult el a 3–1-re megnyert tizenegyespárbajjal, amely kupadöntővel zárult. Azóta hiába veselkedett neki szinte minden évben az Anderlecht, az FC Bruges és a Standard Liege (hogy tényleg csak a legnagyobb klubokat említsük), még a legjobb négyig sem tudott eljutni. A hányatott sorsú antwerpeni csapat meg húszezer szurkolója által támogatva egészen a Wembleyig hatolt, ahol 3–1-re kapott ki a fénykorát élő Parmától.

Tulajdonképpen csak a finálé, illetve az elődöntő alakult simán. Az olaszok elleni meccset aligha kell magyarázni, a négy között a Szpartak Moszkvát sikerült 3–2es összesítéssel elintézni. Viszont a megelőző három körben kétszer kilencven perc után egyszer sem volt különbség az Antwerp és riválisa között! A Glenavon elleni tizenegyespárbajt már említettük, a negyeddöntőben a Steaua ellen az idegenben szerzett egyetlen gól döntött, míg a 16 között az Admira Wackerrel szemben két 4–2-es mérkőzés, az idegenbeli siker után hosszabbításban tudta csak kicsikarni a továbblépést. Túlzás nélkül állítható, a belga klubjegyzékben egyes számmal (az 1880-ban létrehozott klub a legrégebbi Belgiumban, és elsőként jelentkezett hajdan a szövetségbe, illetve a bajnokságba is) szereplő Royal Antwerpnek a KEK-döntő volt az utolsó nagy dobása. Arról viszont megoszlanak a vélemények, ez volt-e a legnagyobb nemzetközi sikere. Akadnak, akik – nem utolsósorban a KEK vitatható megítélése miatt – többre tartják az 1989–90-es UEFA-kupa-sorozatban bemutatott menetelést. Akkor két korábbi UEFA-kupadöntős, a Dundee United (1987) és a VfB Stuttgart (1989) kiejtésével a legjobb nyolcig jutott, ahol az 1. FC Köln állította meg. Ami miatt különösen szép emlék a sorozat az antwerpenieknek, az a „Vitosa-csoda” néven elhíresült, első fordulóbeli bravúr. A klub hivatalos honlapján még most is büszkeséggel említik, hogy akkor egy napig minden televíziós csatornán bemutatták, miként jutott tovább a ma megint Levszki Szófiaként ismert csapat ellen az RFCA. Az idegenbeli 0–0 után otthon a 89. percben 1–3-ra állt az akkor már Franky Dekenne sérülése miatt tíz emberrel küzdő gárda. Csakhogy a bíró az ápolások miatt hat percet hosszabbított, ezen időszak alatt pedig az Antwerp három (!) gólt szerezve bekerült a második fordulóba.

Ma már az ilyen szereplés inkább csak álom a klubnál. 2004 óta a szomorú valóság a másodosztály, illetve az ott jelenleg elfoglalt negyedik hely. Pedig esély éppen lett volna a felemelkedésre, részben az Európa-bajnoki pályázat, részben a Manchester Uniteddel kötött együttműködési megállapodás miatt. Az első körben Antwerpen is szerepelt a 2000-es Eb-nek otthont adó belga városok listáján, a kormányzat meg is szavazott 250 millió belga frankot a sportfejlesztésre, csakhogy végül Brüsszel, Liege, Charleroi és Bruges lett a befutó, Antwerpen pedig hoppon maradt. Az MUval 1998-ban kötött kooperációból pedig nem sikerült igazán profitálni, enyhén szólva nem a legtehetségesebb „vörös ördögök” érkeztek, John O’Shea kivételével nem is futottak be jelentős karriert.