A nagyvilág polgára

Hat évvel ezelőtt Szöulban, a világbajnokságon azt mondta, világpolgár, és mindenhol képes jól érezni magát. Így van ezzel Oroszországban is?Hat évvel ezelőtt Szöulban, a világbajnokságon azt mondta, világpolgár, és mindenhol képes jól érezni magát. Így van ezzel Oroszországban is?

Abszolút. Mindenütt meg kell találni a szépséget, és nekem úgy tűnik, Oroszországban is sikerült. Jól érzem magam, most innen, Bécsből is repülök vissza Szentpétervárra, pedig elhiheti, Hollandia kicsit közelebb van. De mindig is vonzottak az ismeretlen kultúrák, az újdonság felfedezése, amire most lehetőségem nyílik.

Könnyen megy?

Ha megtaláljuk a közös nyelvet, akkor igen. Én azon vagyok. Más kultúra, máshogy kell közelíteni az oroszokhoz, mint mondjuk az ausztrálokhoz, de azért ez sem jelent leküzdhetetlen akadályt. Meg aztán ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Ha nem teszünk különbséget nemzetek között, hanem emberek párbeszédévé egyszerűsítjük a kommunikációt, sokkal könnyebben megy minden. Eltűnnek a különbségek, és csak annyit érzünk, hogy az egyik ember szeretné megismerni a másikat, annak életkörülményeit, gondolatait, előítéletek nélkül.

Ha már ennyire megkedvelte az oroszokat, illetve az oroszok önt: mikor olvashatjuk egy moszkvai stadionban, hogy „Hiddink for president”? Hat éve egész Dél-Korea önt akarta az elnöki székben látni.

Á, az csak kedves gesztus volt. Először nyert a csapat mérkőzést világbajnokságon, aztán jött a többi eredmény is, a szurkolók pedig egyre lelkesebbek lettek. De szinte kizárható, hogy én bárhol, bármikor elnök legyek. Ahhoz túlságosan is nyugtalan a természetem, és annyi időt nem tudnék egy helyben tölteni.

Lehet, hogy az oroszok is megpróbálják majd meggyőzni. Nekik vannak hatásosabb érveik is.

A pénzre gondol? Lehet, hogy valakinek ez nagy motivációt jelent, engem azonban a feladat sokkal jobban inspirál. Például az, hogy az orosz válogatottat kivezesse az Európa-bajnokságra?

Például. Kíváncsi voltam, hogy sok sportágban sikeres országban mit lehet kezdeni a labdarúgással. Ösztönzött, hogy Hollandia, Dél-Korea és Ausztrália után egy negyedik kultúrában is nagyot alkossak.

Anglia megelőzésével sikerült is a nagy mű, a továbbjutás. Ez volt a cél, vagy ismerve a csoportbeosztást – hogy Anglia mellett például Horvátországgal is találkozniuk kell – finomítottak rajta?

Eszünkbe sem jutott! Azzal együtt sem, hogy a többség hajlamos volt megfeledkezni arról, hogy nekünk nem csupán az angolokkal és a horvátokkal kellett harcolnunk, hanem például az izraeliekkel is. Ők is okoztak kellemetlen pillanatokat, minket ugyebár megvertek, és ezzel majdnem ki is ejtettek.

Gondolta volna, hogy ilyen elképesztően alakul a finis? Hogy az angolok a végén önök és Horvátország előtt is fejet hajtanak?

Sok mindent átéltem már a futballban, hogy ne tudjanak olyannal meglepni, ami első hallásra képtelenségnek hat. Két ilyen vereség egymás után tényleg szokatlan, de ha azt mondom, hogy egy-egy mérkőzésen bármi előfordulhat, akkor könnyebb megbarátkozni vele.

Az Európabajnokságra is tartogatnak hasonló meglepetést?

Legalábbis szeretnénk.

Csak még nehezebb lesz, mint a selejtezőből való továbbjutás.

A svédeké átkozottul kemény csapat, hihetetlen fizikummal, a csehek Európa legjobb együtteseiből válogathatnak, a spanyolok meg mindig titkos esélyesek. Arra nem építhetünk, hogy ebből a szerepből még egyszer sem tudtak kilépni.

Most már nem meri kijelenteni, hogy továbbjutnak?

Ki meri ezt kijelenteni egy Európa-bajnokságon?!

Annyit legalább elmondhat, milyen játékra lehet számítani csapatától.

Csodát senki se várjon. Aki látott bennünket a selejtezőn, nem fog meglepődni. Fegyelmezett csapatmunka, taktikus, türelmes futball – ennyit biztosan ígérhetek, többet viszont nem akarok.

Kire lesz érdemes figyelni az oroszok közül?

Ne haragudjon, de személyi kérdésekkel nem akarok foglalkozni. Messze van még az Európa-bajnokság, sok mindennek össze kell még állnia. És az sem lenne tisztességes, ha mielőtt bármit is nyilvánosságra hozok, nem beszélek játékosaimmal. Végül is nélkülük én nem lehetnék az, aki.

Mennyit segíthet, hogy az orosz játékosok többsége javában zajló bajnokságból érkezik, míg a vetélytársak fárasztó idény végén lesznek?

Nem hinném, hogy ez sorsdöntő lenne. Aki akarja, egy világversenyre úgyis felszívja magát, legyen bármilyen fáradt is előtte.

Melyik a nehezebb torna: a világbajnokság vagy az Európa-bajnokság?

Talán az Európa-bajnokság. Sűrűbb a mezőny, kisebb a különbség a résztvevők között.

Ilyen helyzetben mennyit segíthet a válogatotton egy klubcsapat váratlanul jó szereplése? Gondolok itt a Zenit UEFA-kupa-negyeddöntőbe jutására.

Nekem feltétlenül sokat. Megerősít abban, hogy jól dolgoztam tavaly, amikor sorra hívtam meg a keretbe a szentpétervári játékosokat. Ha meg a zenitesek a tavasszal további sikerélményekkel gazdagodnak, abból a többiek is profitálhatnak. Mert lehet, hogy akkor a csapat többet jelent majd, mint tizenegy játékos tudásának összességét. Nem bánnám...

Lehet az a sikerrecept, hogy végy egy holland edzőt, aztán hagyd dolgozni? Elvégre a Zenitet honfitársa, Dick Advocaat irányítja.

Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor most Marco van Bastennek hívnák a világbajnok válogatott szövetségi kapitányát, esetleg Leo Beenhakkernek vagy Guus Hiddinknek. De ha jól tudom, Marcello Lippi ül a trónon, ő pedig olasz. Egy-két győzelemből, továbbjutásból nem szabad általánosítani.

Mégis, mi lehet a holland edzők titka?

Már ha egyáltalán van titok. Többségünk öt-hat évig kapta a különböző képzéseket, az meg szerintem minden hollandra igaz, hogy gyorsan tud alkalmazkodni a változó körülményekhez. A többi már csak szorgalom kérdése.

A hét végén rajtoló orosz bajnokságról a 10. oldalon olvashatnak.